Mikor megismertelek, csak üdvözöltél,
Akkor nagyon kevés volt, mit velem közöltél.
Én szinte ügyet sem vetettem Rád,
Nem tudtam, hogy több leszel, mint barát.

Ahogyan teltek a napok, s az éjek,
Egyre világosabbá váltak előttem a tények.
Tudatosulni kezdett bennem létezésed,
S megragadott engem az őszinteséged.

Csak barátkozni ...

Még őrzöm illatát, még látom szemeit,
Még hallom a hangját, még érzem kezeit.
Még fülemben cseng beszéde,
Még liliomként, remeg előttem a képe,
Még érzem, hogy e kép valóság,
De már látom, körötte jön a köd s a homály!
Hát vidd el tőlem őt, vidd el, ne lássam többet,
Ne halljam hangját, ne érezzem illatát!
Vidd el, mint nappalt ...

Ez volt! A többi csak képzelet szülötte!
Igaz \'kis virág\'? - Csak álmodtam a két évet!
Gyötrődtem, mint papír, melyet összegyűrtek!
Te voltál a tinta, mellyel fontos iratot rám írtak,
A sors volt a paca, mely miatt a szemétbe dobtak!
Oda dobtak megint, mint két éve,
Oda kerültem, de akkor kimásztam belőle.
Újra papír lettem, szép ...

(Emlékkép, 1961–ből)

Akinek elmosódott az arca,
Kinek lába bennem él,
Kinek csengettyű volt a hangja,
Ő az, kit most szívem idézni vél.

Magas, sudár termetű lány volt,
Haja barna, szép szemű!
Tekintete sose volt zord,
Inkább játékos, vidám kellemű!

A napközi otthonban tanulás után
Így nógatott bennünket egy ifjú ...

Nagy titkokat őriz az én szívem,
Titkot, melyet nem mondhatok el.
Szerelmes lettem valakibe,
S most örökös harcot vívok a szívemmel.

El kellene mondanom valakinek,
De nem tudom megértene-e?
Titok, melyet mélyen őrzök,
Úgy érzem, hogy ennek leszek betege.

Az én szívem a Tiedet keresi,
S, ha rátalál érzem, táncba indul ...

Érzem úgy tör belőlem az érzelem, mint a kitörő vulkán.
Ha nem írhatnám le gondolataim, azzal magam elárulnám.
Nem csak imádlak, de kívánlak is, mint szomjazó föld az éltető esőt.
Hogy Te viszont szeretsz engem, ez ad nekem mindenhez erőt.
Lassan megismerjük egymás vágyait, rezdüléseit,
Én már úgy érzem, megismerem az ...