Voltak éveim
Évtizedeim
Örömben
Bánatban
Kacagásban
Ölelésben
Sírásban.

Most
Vegetálok.
Közömbös a nap mint nap
Egyforma a tegnap és a holnap
Sokat pörögtem
Éltem és szerettem
Csókoltam
Karoltam
Nevettem
Daloltam
Mindig szívből láttam.

Elfogott a félsz mámora
Rámtelepedett az ész ...

Elsimulva bársonyfüvön
nézek sápadt holdvilágot
szemembe a sárga fénye
bevilágít sok emléket

Kezemmel a zöldet érem
ajkammal a száz csók ízét
melyek rámtaláltak csendben
halvány emlékeim hevében

Rád gondolok
rád és rád
hol lehetsz most
kit ölelsz át?

Túlvagyok a fájdalmakon
csalódáson, ...

Mikor megismertelek, csak üdvözöltél,
Akkor nagyon kevés volt, mit velem közöltél.
Én szinte ügyet sem vetettem Rád,
Nem tudtam, hogy több leszel, mint barát.

Ahogyan teltek a napok, s az éjek,
Egyre világosabbá váltak előttem a tények.
Tudatosulni kezdett bennem létezésed,
S megragadott engem az őszinteséged.

Csak barátkozni ...

Még őrzöm illatát, még látom szemeit,
Még hallom a hangját, még érzem kezeit.
Még fülemben cseng beszéde,
Még liliomként, remeg előttem a képe,
Még érzem, hogy e kép valóság,
De már látom, körötte jön a köd s a homály!
Hát vidd el tőlem őt, vidd el, ne lássam többet,
Ne halljam hangját, ne érezzem illatát!
Vidd el, mint nappalt ...

Ez volt! A többi csak képzelet szülötte!
Igaz \'kis virág\'? - Csak álmodtam a két évet!
Gyötrődtem, mint papír, melyet összegyűrtek!
Te voltál a tinta, mellyel fontos iratot rám írtak,
A sors volt a paca, mely miatt a szemétbe dobtak!
Oda dobtak megint, mint két éve,
Oda kerültem, de akkor kimásztam belőle.
Újra papír lettem, szép ...

(Emlékkép, 1961–ből)

Akinek elmosódott az arca,
Kinek lába bennem él,
Kinek csengettyű volt a hangja,
Ő az, kit most szívem idézni vél.

Magas, sudár termetű lány volt,
Haja barna, szép szemű!
Tekintete sose volt zord,
Inkább játékos, vidám kellemű!

A napközi otthonban tanulás után
Így nógatott bennünket egy ifjú ...