Barátok voltunk, egymásnak a legjobbak,
De az érzelmek bekavartak.
Fiú és lány között barátság,
Elrontani nagy butaság.
De nem tudtam mit tenni,
Először éreztem milyen szerelmesnek lenni.

Te nem tudtad mit érzel,
Tele voltál rengeteg érzéssel.
De már semmi sem lesz a régi,
A barátságunknak már biztosan annyi.
Egy csók volt, csak ...

A holdvilág meglepetésszerűen
hull a sötét ajtóra, bekukucskál
a szűk repedéseken, én felülve
nézem kedvesem arcát. E uzus tán

gyermeki, mit nem bánok, ám imádom,
ahogy ez a szép orca a hasadó
csillagokra tárul, imádom, ahogy
rásimul a gyönyör fénye, altatón.

Ilyen meghitt pillanatokban érzem
és döbbenek rá, bizony az ...

Vége mindennek. Ennyi volt. Szíven ütött.
Nem vagy már sehol, ki voltál mindenütt. Nő
voltál, igazi díva, akinek sütött
a szeméből a szerelem. Hittem, bűnök

nem kísérik utunkat, ám az életed
valahogy más irányt vett. Bárha kérdezted
volna: \"Szeretsz még? Mit nem tettem érted meg?\"
Nem kérdeztél, csak eltűntél. Az ...

Édes szerelmem, ha olyannak vettelek
volna, amilyen voltál, bizonyára
olyan is maradtál volna, ehelyett
én olyannak hagytalak meg kisbogárka,

amilyenné válhattál és olyan lettél,
amilyenné lenned kellett. Ez maga
volt a csoda, merthogy eltűnt az önzés
a kapcsolatból, s csak a szeretet maradt...

Tudod, aki kell, az az erejével,
és a gyengeségeivel együtt kell.
Tudod, aki kell, átölelve
érdesen simuló karjaival kell.
Egy létezéssel, összeforrt lélegzettel,
háborúval és békével,
minden hibájával és terhével,
az eszével és a szívével, kell.

Az örökkévalóságig hallható,
bódult állapotba ringató,
dallamos hang, ...

Lelkemben dac, és csend honol,
érzelmek lánca elsodor;
gyakran eltűnsz, mint esti fény,
mire a hajnal földet ér.
Múltunk nem térhet vissza már,
tündérmesékben hinni kár.

Elém hoz majd a képzelet,
őrzöm a szép emlékeket;
nem várok semmi új csodát,
nélküled indulok tovább.
Talán, ha egyszer visszatérsz,
lelkünk ösvényén ...