Bárcsak tudnád, mi megy a hátad mögött,
Bárcsak ne csalódnál két váltás között.
Ha megtehetném, hogy segítek Neked,
Ha megtehetném, hogy örökre Veled legyek.

Ha megóvhatnálak a nagy csalódásoktól,
Ha elhinnéd, hogy a szíve rossz, kongó.
Bárcsak nekem hinnél, s velem lennél,
Bárcsak rájönnél… hát kell Neked több ennél?

Átver és becsap, szemedbe nevet!
Nem akarsz átlátni rajta?! Lehet…
Te szenvedsz oly nagyon tőle, s nem én,
De ha Téged kínoz, engem is szívem mélyén.

Gondolj arra, milyen volt sokáig,
Hogy újra, szépen folytathatjuk tovább is.
Miért akarsz újra szenvedést, kínt,
Ha szíved tudja mást szeretni nem bír?

Ha újra rájönnél, én kellek Neked,
Ha megint szívből éreznénk: a Másik szeret.
Bárcsak visszamehetnénk a csodás múltba,
„Szeretlek!” – mondanánk egymás fülébe súgva, újra.