Pokoljárás.

Pokoljárásra indultam,
Nem magamtól tettem,
Kézen fogott a teremtő,
Úgy indultunk, ketten.

Megmutatta minden bugyrát
Szenvedés helyének,
Szívem-lelkem beleremeg,
Ha visszaemlékszem.

Mind a földi létünk alatt,
Bűnöket elkövettünk,
Megbánásra ösztökélőt
Gonoszul ...

Templomban.

Félhomályos templom mélyén
csendes áhítat ölel,
térdelek padom lépcsőjén,
szívemben tétova jel.

Imádkoznék az Istenhez,
de szavam most elakad,
fájdalom és bánat övez,
a lelkemben zűrzavar.

Nézem Krisztus tiszta arcát,
szemében bölcs szeretet,
lehajtom ...

Az Isten





Sok mindent nem tudok, jóllehet igyekszem.

De hiszem, napról - napra bölcsebb és bölcsebb

leszek. Azért még két dolgot nagyon szeretnék

én megtudni: vajon az Isten tényleg közel



...

Szavaimból ömlik a vágy ...
Ember vagyok .. egyre fáj ...
Ellep a keresztes mocsár.
Utolsó szavam a világ végén
Távol az éden szélén
Vérrel festem a zárt kapura
Sors..ne mosolyogj!Soha!
S \'habár fölül a gálya
és alul a víznek árja
Azért a víz az úr. \'
Morális isten talán
Majd , morált tanul...
S emberi ...

Mindenkor Jézusra építem életem,
így nálam nem lehet semmi sem véletlen.
Ahova magamtól elérni nem tudok,
Reá támaszkodva mégis odajutok.

Napjaim úgy telnek állandó békében,
minden pillanatban bízom erejében;
amelyet énreám szünet nélkül áraszt,
főként, ha gond és baj meggyötör, vagy fáraszt.

Problémáim elé erejével ...

Utamat Jézussal kézen fogva járom,
társaságán kívül másra nem is vágyom.
Átengedem Neki, szabadon terelje
életem folyását a legjobb mederbe.

Mindennapi létem akárhogy alakul,
minden körülményben Őt veszem alapul.
Bármilyen helyzetben Őrá építkezem,
teljes életemet a kezébe teszem.

Meggyőződésem, hogy elveszni nem ...