Verseiddel töltöttem el estém,
gondolataid fülemben csengtek,
néma béke járja át most elmém,
közben egy dalt magamban zengek.

Mily tetszetős változó cselekmény,
amint a sorok szemem előtt mennek,
soraid mind magamhoz ölelném,
szép szavak ezek érző szívemnek.

Érzem élet lakik bennem legbelül,
hogy ismerhetlek büszkévé ...

Amit egyszer már leírtál,
Kitörölni nem lehet.
Ha valamit elhibáztál.
Be kell látnod bűnödet.

Ellenben egy tolvonással,
Barátom nem fog a radír.
Barátod ha megbántottad,
Őszinteség a gyógyír.

A barátság nem játékszer,
Féltve őrzött drága kincs.
És két szempár haragjánál,
Nincs szorítóbb ...

Köszönöm neked a sok sok derűs percet,
mely minden gondomat feledtet,
arra az időre míg együtt vagyunk,
minden bánatot mögöttünk hagyunk.

Csupa boldogság és derű,
az élet soha nem ilyen egyszerű,
gondjaink soha sem csak ennyi,
de egymást mindig boldoggá tudjuk tenni.

Ezért vagyunk mi ilyen jó barátok,
és nem érdekel mit ...

Verseimmel talán bánatos lelkedhez szóltam,
fagyos szívedbe egy pillanatra melegséget hoztam.
Igaz néha szemeidből pár könnycseppet loptam,
de lélekben mindig melletted voltam.

Mindig mikor szükséged volt támogatásra,
mikor nem számíthattál senki másra,
mikor szükséged volt egy lelki társra,
verseimben találtál nyugalmat, bennük leltél ...

Mályvakék szemeiben hamiskás mosollyal,
Barna sörényébe túr hosszú ujjaival,
S dünnyögi karcos baritonján: hát, nem tudom...

Ködbe vesző labirintusok bolygó táltosa ő,
Angyali alakján, melengető mosolyán
Át-meg átdereng a kétely pajkos ördöge...

Fényes, nagy lélek a kicsi szürkék között,
Egy esendő, szent őrült testébe ...

Drága Klára, mi van mára,
melyik kételyt tesszük a tálra?
Életcélok? Patthelyzetek?
Jaj hova legyek? Jaj mit tegyek?
Mondja ő,
a nagy kék szemű érzéki nő.
Fekete humor, fehér mágia,
kérj bármit, nála széles a skála.
Férfiszívek remegtetője,
lelkeknek megengesztelője,
nevetése az égből fakad,
de ha kérdezed, már el is ...