Varázsceruza mellettem írogat.
Egy költőtárs rója a sorokat.
Rímek születnek, a ritmus alakulgat.
Szív, szeretet közli gondolatokat.

Vers születik. Jó ellesni a pillanatát,
az alkotó, teremtő ihlet hangulatát.
Nagyszerű élmény látni a sorok vonulatát,
amely jellemzi az alkotó tiszta szándékát.

Megáll. Gondolkodik, hogyan is írja ...

Van nekem egy barátom, nem akárki.
Lenn maradt a földön, pedig láttam szárnyalni.
Nem rontja őt a pénz és hatalom.
Sose adta el a lelkét állítom.
Megküzdi a hétköznapjait.
Megfesti mások, és saját álmait.
Ha vászon elé leül, száguld az ecsetje
Nagy hatást téve a nézők lelkére.
Eleme a levegő.
Benne rejlik az őserő.
Fény űző ...

Emlékül kapod e verset, hogy emlékezz ránk minden percben.
Ismerjük egymást szép idők óta és tudjuk miről szól már a nóta.
Mosolyodat nem fogjuk látni, de reméljük erre fog majd szállni.
Testedet megőrzik emlékeink és az emléket újjászülik.
Sajnos osztálykép nincsen, de ebből baj sincsen.
Néha napján azért látunk, de most jó egészséget ...

Szívedet fojtóan mardossa a fájdalom,
Könnycsepp csordul végig bánatos arcodon.
Úgy érzed, egyedül vagy e barátságtalan világon,
súlyos lelki terhet cipelsz törékeny válladon.
Ajkad képtelen mosolyra görbülni,
szemed kékje elfelejtett vidámságot tükrözni.
Nehéz perceket gördített eléd az élet,
de hidd el, ezek csak erősítenek ...

Ha a lelkedben nyár van,
mindegy a külvilág.
Lehet bár külterület,
kietlen pusztaság.
Nem az a lényeg,
milyen az anyag,
a lélek a fontos,
és az, ha szabad.
A szív is fontos,
szeretni kell,
szerencsés fickó,
ki erre rálel.
Fontos a test is,
bár nem a legfontosabb,
mégis itt nyilvánul meg,
a lelki tapasztalat. ...

Ne légy szomorú,
Mert ragyog a Nap.
Meleg sugara
Téged simogat.

Ne légy szomorú,
Hisz fúj a szél.
Halk sóhaja
Neked zenél.

Ne légy szomorú,
Ha bánt az élet.
Hiszen sok barátod
Szeret Téged!