Érdekes küzdelmet hozott a verseny!
Amin mentem. Mentem?
Nyertem, vagy nem nyertem?
Vesztettem!
Örök vesztes vagyok. Nem akarok!
Mindig a jó győzedelmeskedik, a gonosz veszít!
Hülyeség! Mese!

Szerelmes vagyok, azt hiszem... Szeretek valakit.
De megcsal, vagy nem?
Nem tudom, nem érdekel.
Nem tudok enni. Idáig zabáltam, most nem vagyok éhes. Furcsa...
Most megcsal, vagy nem?
Egek, szétpattan az agyam!
Beveszek egy nyugtatót! Nem... Imádkozom! Azt sem...
Hát mit? Mihez kezdjek most magammal?
Üljek? Álljak? Feküdjek?
Nem. Eszek.
De nem vagyok éhes.

Kerekecske dombocska, iciri-piciri megfogta,
a pszichiáter elkapta, rácsos ágyba bedugta...
Ekkora baromság is csak egy emberi agy szüleménye lehet.
Ezer meg ezer hülye kép. Több száz hang, íz, illat.
Minek van agyam? Ha nem lenne, nem lenne több gondom.
Nem kéne betegségre gondolni.
Szerelemre, éhségre, nyomorra, gazdagságra, italra, nótára, fára, virágra...

Holnap le kell mennem vásárolni.
Zala, párizsi, üdítő, újság, kávé, tea, rum.
BUMM!!!
Menjen a fenébe!
Inkább fekszem. Nézem a plafont. Fehér. Most volt meszelve.
Igaz, az előző szebb volt. Azért, mert én csináltam.
Én meg az ecset!
Ez a szar toll... Másikkal kéne írnom, de nem veszek elő újat, mert elvesztem a fonalat.
Milyen fonalat?
Már rég elvesztettem.
Mit?
Hát ez az. Ki tudja már!

Ki kéne töltenem egy tesztet, hogy bolond vagyok-e, vagy se.
Se-se, si-si, sü-sü!
Nem kell teszt, végérvényesen diliházba a helyem.
Döntöttem. Bemegyek. Majd kijövök. Ez egy óriási játék.
Adjatok gyógyszert! Be fogom venni azokat a sárga tablettákat.
Hogy használ-e? Ki kérdi? Ki az? Ki a fene kérdi?
Nem érdekel.
De! Nem! De! Nem!
Nem nem nem, nem nem nem, nem megyünk mi innen el,
míg a gazda házigazda, furkósbottal ki nem ver.

Belépek egy pártba! A pártba, és a sárba.
Sáros akarok lenni! Adni, venni, csalni, lopni!
Gazdag akarok...
Mit akarok?
Semmit.
Imádlak, kívánlak, megőrjít a...
Hú, ez csúnya! Kit érdekel? Ez jutott eszembe.
Meg a kutya, macska, tej...
Tej!
Madártej, kecsketej, marhatej.
Tej!
Anyatej!
Ez az. Meddig is szívtam? Egy év, kettő? Sok volt, vagy kevés?

Rágyújtok.
Nem, inkább lefekszem.
Fekszem az ágyon, lá, lá, lá... Nézem a lábom. Lábam. Mindegy.
Unom az egészet. Elég volt!
A reggeli bogyóim ki kell készíteni.
Egy ilyen, egy olyan. Egy sárga.
Egy sárga, mely árva.
Mellé teszünk egy kéket, és kész a koktélkészlet.
Ettől hülyülünk!

Test kellene! Ez az! De kié?
Na most megcsal, vagy nem?
Ez az őrült szerelem megőrjít!
Rizsföldre gondolok, kukoricatáblákra, gabonára, paszulyra, zellerre, répára.
Utálom a répát! Már gyerekkoromban sem szerettem.
Most sem tudok tőle fütyülni.

Lehidalok! Hídba megyek. Hídra megyek. Hidat veszek.
Ez az!
A Lánchidat, meg a Margitot, és az Árpádot.
A francba, az összes hidat megveszem neki!
Neki.
Csak neki!
És rózsát. Sok-sok rózsát. Sárgát. És virágot!
Liliomot, gerberát, tulipánt.
Egy egész virágboltot a lánynak!

Nem volt gyerekszobám. Tényleg! Dadám se.
Csak úgy pezseg az irodalmi élet Pesten.
Ponyvát! Ponyvát vegyenek!
Miért nem volt dadám?
Az ám!
Ámul, uterus, ruszki, kín, kínkeserves, vese, se, sehaj, haj, habos, ostoros, ostoba.
Átkozott! Elátkozott egy éjszaka!
Húzza a kezem a tinta.
Hagyd abba!
Kuss a szomszédba!

Asszociálok!
Mire?
Hogy...
hogy mire?
Stadion – üres.
Kávé – vérnyomás.
Cigi – tüdőrák.
Pohár – bor.
Nincs – pénz.
József Attila-töredékeket, Ady-verseket, én meg hülyeségeket írok.
Tetraéder!
A virágoknak van porzójuk..., meg bibéjük.
Azt hiszem.
Dosztojevszkij nagy orosz író volt.
Vannak főnevek, melléknevek, igék. Igeragozás.

Segíts, Istenem, mert meghülyülök teljesen!
Hol vagy?
Ádám, hol vagy? Mondjad, merre csavarogsz?
Rám jött a szükség.
Nincs kint papír.
Viszket a fejem.
Belülről.
Nem tudom megvakarni!!!
Ni-ni-ni!!!

A halottakat exhumálják néha.
De miért?
Miért nem hagyják őket nyugodni?
Béke poraikra. Ámen.
Na most már nyugi.
Lélegezz!
Szabályosan vedd a levegőt. Úgy ni. Ahogy tanították.
Ki-be, ki-be.

De így az ösztön hajt a húsba!
Ösztön! Női test. Hosszában megnyíló, lüktető valami...
Haláli jó! Be lehet halni az ölelésbe? Nem tudom.
Koffeint kéne innom. Nem lehet, mert attól gyorsabbak a gondolataim.
Lenin él!
Élt, és élni fog.
Ezt az ökörséget. Ilyet tanítani.
És nem is középiskolás fokon.
Már a szobrai se állnak.
Szegény öreg. Nagy koponya volt.

Koponya!
Utazás a koponyám körül!
Karinthy!
Lógok a szeren!
Latinovits.
Na, most én belülről utazom!
Mármint a koponyámban.
Ne kérdezd, miért.
Különben is, ki vagy?
Halló!
Halló!
Visszhangzik a fejem.
Van bent valaki?

Lehetne hajnal...
Hajnalhasadás, hajnalpír.
De szeretném látni a napfelkeltét az óceánnál.
Ahogy vöröslik, majd átmegy aranysárgába.
És a vihart! Ahogy jönnek a nagy hullámok.
Majd elcsendesedik.

Fáj!
Nagyon fáj!
Nagyon.
Jöjjön valaki!
Maga ki?
Miért van magán fehér köpeny?
Injekció?
Az minek?
Na jó.
Szúrjon.
Legalább aludni fogok.
Aludni,
aludni,
és álmodni.

Micsoda különös éjszaka.