Kijöttem a kapun, a lábam a leveleket rúgta,
néha a föld is porzott, szállt a homok az útra.
Befordultam sréhen, aztán a köves rész.
Újabb homok, utána betonkerítés.
Átbújok.

Egymásra rakott talpfák a szemem előtt,
illatuk olajos, néhol repedezett a testük.
Tehervonat tornyosul előttem, átlépem az ütközőket.
Zúzott kő ment a cipőmbe, majd kirázom a lámpák alatt,
ahol a muslincák járják a násztáncukat.
Villódzó neonfény az épület tetején,
hideg pára látszik a betűk elején.

Nagyapám komája, a bakter, Sokol rádiót hallgat.
Ahogy köszönök, fejét biccenti, szeme nem mozdul,
homlokán a ránc, mint egy varrat.

A négyes vágányhoz érek. Épp jön a vonat,
lassan csikorogva, mint aki álmos.
A bakter lenget, egy cigi a szájban.
Egy gyufa sercenése és lángja…
valahogy így volt, 85 augusztusában.