Kezeim leértek a földig,
térdre rogyva morzsoltam a földet,
közben képek, kísértő látomások, mind épek.
Nem foszlott, egybeállt a táj,
riadt madár egy korhadt fán.
Rémület egy ló szemében,
ahogy vágtatott,
apró izzadság a homlokomon.

Delírium, délibáb,
térdelek tovább.

Egy hangya mászott poros testemen.

-Szomjas vagyok!
Nemcsak torkom, a csontom is száraz.
Vizet kéri a lelkem,
szó nem hagyja el szám.
Szememmel mondom, mit akarok,
porzott a föld, ahol a ló vágtatott.

Mint mágnes, nem enged felállni.
Hisz felettem valami kering,
egy óriási árny,
arcom mellett,
felnézni nem fogok,
tudom, hideg kés a torkomon.
-Elég! Üvölt mindenem.

Keze mozdul hirtelen.
A madár elszáll.
Itt ér véget az életem.