Hát ajtót nyitottatok, véreim,
vagy vártatok talán? Miért ily keserves
az arcotok, mikor belépek?
Úgy jöttem el, mint este,
mikor a nap már régen lebukott,
s az árnyék csendben hazalopódzott.

Nem mintha magam szégyelleném,
kopott ruhám nappal is viselem.
Ne féljetek, nem látott senki,
a büszke család becsületén
folt miattam nem eshet.

Sarokba, arra a kicsiny székre
csendben letelepednék.
Sokat gyalogoltam,
egy kicsit megpihennék.

Folytassátok nyugodtan,
amit abbahagytatok.
Zenéljetek, táncoljatok,
hadd lássa a rokon,
hogyan mulat a család.

Ha nem, hát nem.
Legalább egyetek.
Zavarban miattam
ne legyetek.

Én majd elüldögélek itt,
amíg el nem fogy az este.
Aztán, ha eljön az idő,
megint úgy megyek el,
ahogy jöttem:

észrevétlenül.