Az asztalnál cigarettázva
ott ül velem szemben a szerelem.
Nem képzelem. Valóság.
Nem árny, amely fénnyel jár,
hanem ő maga.

Ha akarom, nézhetem,
megérinthetem,
halvány ajkára csókot hinthetek.
Ott ül velem szemben,
mintha mindig is ott lett volna.

Arca az arcomba néz,
szeme lassan felnevet.
És én tudom,
hogy ő is tudja:
neki én vagyok
a szerelem.