Bőröd mint a francia bársony puha, selymes,
Érintése oly' varázslatos, oly' fenséges.
Rejtett, mélyen izzó láng a tekintetedben,
Mely újra boldog, tiszta vágyat gyújt szívemben.

Lágyan ringat át az éjen szavad dallama,
Mint tükröm vizében a holdfény csillanása.
Közeled álomként fonódik rám a csöndben,
És minden perc újra születik meg ölünkben.

Ha lépteid zenéje hozzám visszatérnek,
Lelkem mélyén titkos kertjeim felélednek.
S míg bennünk hajnal fénye lassan életre kel,
Szívünkben csillagokból szőtt vágy énekel.

Siófok, 2025. november 22. - Gránicz Éva -