Minden éjjel rémálmok gyötörnek engem,
otthon vagyok drága szüleimmel.
Kik már nem élnek mégsem engednek el,
feltámasztani már nem tudlak titeket.

Sírva ébredek minden reggel,
lelkem kínozzák a fájó emlékek.
Látom magamat családi körben a szülői házban,
szeretteim mellett nagy boldogságban.

Édesanyám mosolyogva ràm tekint
sok szeretettel,
Édesapám karjába kap s felemel.
Ölelő karjaiban sírva fakadva belé kapaszkodom,
s kiadom szívemből s lelkemből bús bánatom.

Szeretnék még egyszer,
családommal együtt lenni,
amit sajnos nem lehet, mert mind a ketten,
egymás mellett a sírba fekszenek.