Fontos vagy ma is, tudd meg,
akkor is, ha senki sem figyel.
Mint forrás, mi mélyben fakad,
ami nélkül a folyó is elapad.

Fontos vagy akkor is, ha nincs taps, se fény,
ha léptedet csak a csend kíséri.
Nem kell hang, se harsogás,
ha szívedben az igazság már élni akar.

Fontos vagy – nem a sikerért,
hanem mert magadban megállsz még.
Ha kívül minden szétfoszlik,
belül akkor is van, mi megtart még.

Mert van benned egy halk kis fény,
nem villan, csak melegít szelíden.

S ha néha elfelejtenéd,
tudd: van, aki számol veled még.
Nem azért, amit adni tudsz,
hanem mert vagy. Mert itt vagy. Mert élsz.

És ha egyszer csak rám találnál,
s halkan mondanád, mint vallomást:
„Irány az M0-ás, én itt várok rád” –
tudnám: a csend is beszél, ha szívből szól,
s minden szó, minden áldozás otthonra talál.