.Nem érek hozzád,
mégis felizzik a bőröd,
mintha a gondolatom csúszna végig rajta.
A tekintetem lassú tűz,
nem éget azonnal —
csak perzsel,
míg meg nem adod magad neki.

A sötétben a vágyad engem hív,
akkor is, ha hallgatsz.
Nem foglak le, nem szorítalak —
csak közelebb hajolok,
és minden lélegzeteddel nehezebb
nem engem akarni.

A gondolatodban a kezem túl pontos,
és minden önuralmad csak újabb bizonyíték arra,
hogy szétesnél értem.
Én vagyok az, akire nem készültél fel,
és akit nem tudsz elhallgattatni magadban.
Az a sötéten izzó gondolat,
amit nem mersz kimondani, mégis visszatér minden csendben.

Nem kérek, nem ígérek —
csak megvárom azt a pillanatot,
amikor rájössz:
már rég beléd égtem.