Antracit apátia
Visszapattan a falról a csend
már a magány is régen elment.
Helyét átvette a közöny,
még csak nem is köszön.
Belülről lakott le új bérlőm.
a semmiből jött, kéretlen kérő.
A hűtőben savanyúságot hagyott,
az asztalon keserű pirulahalom.
Kávéját abból főzi,
mi valaha voltam.
Egy kortyot eltesz
-mindig-
belőlem holnapra.
már a magány is régen elment.
Helyét átvette a közöny,
még csak nem is köszön.
Belülről lakott le új bérlőm.
a semmiből jött, kéretlen kérő.
A hűtőben savanyúságot hagyott,
az asztalon keserű pirulahalom.
Kávéját abból főzi,
mi valaha voltam.
Egy kortyot eltesz
-mindig-
belőlem holnapra.

