Könnyű álmot hozzon a derű éj,
Csak ringass el, ahogyan kérem én.
Lelked zivatara nem béníthat meg engem,
S zápor felett köddé válik az ég.

Körbe járkálok, láttam már bokrokat.
Csak ringass el, mégis máshogy akartad.
Tűzemben nem egy szemvillanás tűnt fel,
Elfelejtettem felszállni a sebes vonatra.

Csak ezer napon át várlak, hogy gyere.
Mindehol ott vagy, rád kaccsint a szemem.
S holdfény árnyékát egyszer nem találom,
Egy megfogott pillanatot átérzek.

A kezeim zsibbadnak, ahogy szétfeszülnek.
Csak ringass el, helyre az idegenek leülnek.
Reszket a világ, mely a félelemtől parázom:
S hurrikánok erős szele átveri a szívünket.

Csodás tulipánok egy csokorba szedve,
Csak ringass el, egy csoport hajtóvadász esete.
Túlságosan értékelem az évek fájó s múló
érzéseit, hagyatékait mely átkarolt engem.

Bántanak a szavaid, ahogyan elmész.
Nincs olyan ember, akinek fognám a kezét.
Úgyse fogom feladni, megküzdök tovább:
Érted, mert a szívem húz téged eléggé.

Nincs baj, amiért megszenvedtem eleget.
Ringass el, ahogyan a szemeidben nézem
a derű félelmet, ami már nem húzhatsz tovább.
Engedd el, nem érdemes ezt csinálni vele.

Kegyetlen világot élünk, húz minket.
Ringass el, csak hogy ha érted teszek mindent.
Hálás leszek egy életre, mely ápoltad lelkem:
Visszaadom a szeretetemet és a szívemet.

Nem találom a szavakat, amiért eldobsz.
Záporkönnyeket hullajtok, miként feldobsz.
Mint egy kőt, úgy feldobod a bús égben:
Egyszer hazatalálok, még hozzád indulok.

Nem fogadom el, hogy csak elmész.
Szívemet kiöntöttem, mégis elfúj a szél.
Nem esik jól, ahogyan lekezeled az egészet:
Szeretlek téged, nem tudok már mást írni még.