Szán a tavon,
tova száguld.
Ki ott bámul,
gőzvonaton.

Tegnap gyermek,
ma már felnőtt.

Férfi görnyed egy lék fölé,
botja hajlik a holdfényben.
Párát lehel maga köré,
fényt őriz a szívében.

Felsíkítva tör fel a gőz,
felriad egy ártatlan őz.
Szalad el a rejtekébe,
bele az erdő sötétjébe

Szán a tavon,
visszatért már.
Ki most ott jár,
téli hajnalon.

Figyelik a kőhegyek.