Miért kell szeretni?
Tandari László
Miért kell szeretni?
Miért kell szeretni?
Fekszünk, mint két idegen közös háló-
ágyban...
Egyikünk mindig nagy szerelmi
vágyban.
Harminc évünk után már nem pendül a
nóta...
A szívünkben vágyunk a régi földi
jóra.
Megtűrjük mi egymást, mert azt mondja a
fáma...
A szerelemnek jót tesz, mint képnek a
ráma.
Mert igaz, nagy szerelmet be is kell
rámázni...
Az értékes festményre csak úgy lehet
vigyázni.
Mi is a szerelem? Egy könnycsepp vagy
remény?
Nem lehet az ember mindig nagyon
kemény.
Szívből csak szeretni, és adtál benne
helyet...
Akit egyszer tudtál, mást nem is
lehet.
Hátat fordítottunk mi már a múltnak,
mának...
Rövid életünkben örüljünk, ha
várnak.
Reménykedve lessük egymás
pillantását...
A múltnak és jövőnek gyorsuló
múlását.
Vágy tengerében illúziók
hada...
Drága kis feleségem bőrének
illata.
Emlékezni egyszer fogunk majd
rája...
Amikor késő, ajkad hiába
várja.
Akkor, ha most lehet, éljünk a
mának...
A szerelem örök, és új kalandok
várnak.
Nincs helye itt nálunk
féltékenykedésnek...
Ha bizalom megvan, ismersz, én ismerlek
téged.
Ismerem már régen minden egyes
tincsed...
Lehetek-e drágám a te rejtett
kincsed?
Az életünk véges, oly gyorsan
szalad...
Bújj hozzám örökké, a szerelem
marad.
Kanizsa, 2022. január 4.
Miért kell szeretni?
Miért kell szeretni?
Fekszünk, mint két idegen közös háló-
ágyban...
Egyikünk mindig nagy szerelmi
vágyban.
Harminc évünk után már nem pendül a
nóta...
A szívünkben vágyunk a régi földi
jóra.
Megtűrjük mi egymást, mert azt mondja a
fáma...
A szerelemnek jót tesz, mint képnek a
ráma.
Mert igaz, nagy szerelmet be is kell
rámázni...
Az értékes festményre csak úgy lehet
vigyázni.
Mi is a szerelem? Egy könnycsepp vagy
remény?
Nem lehet az ember mindig nagyon
kemény.
Szívből csak szeretni, és adtál benne
helyet...
Akit egyszer tudtál, mást nem is
lehet.
Hátat fordítottunk mi már a múltnak,
mának...
Rövid életünkben örüljünk, ha
várnak.
Reménykedve lessük egymás
pillantását...
A múltnak és jövőnek gyorsuló
múlását.
Vágy tengerében illúziók
hada...
Drága kis feleségem bőrének
illata.
Emlékezni egyszer fogunk majd
rája...
Amikor késő, ajkad hiába
várja.
Akkor, ha most lehet, éljünk a
mának...
A szerelem örök, és új kalandok
várnak.
Nincs helye itt nálunk
féltékenykedésnek...
Ha bizalom megvan, ismersz, én ismerlek
téged.
Ismerem már régen minden egyes
tincsed...
Lehetek-e drágám a te rejtett
kincsed?
Az életünk véges, oly gyorsan
szalad...
Bújj hozzám örökké, a szerelem
marad.
Kanizsa, 2022. január 4.

