Hiányzol, apu, minden nap,
minden percben benned marad
egy darab szívem, egy kis fény,
amit el nem fúj az éj.
Mondd, apu, ott fent vidám az élet?
Angyalporon lépsz reggelente?
Puha felhő az ágyad talán,
s a csillagfény őriz éjjel, apám.
Ugye, apu, ott már nem fáj semmi?
Nem kell többé szenvedni?
Itt lent őrzöm minden szavad,
minden mosolyod, gondolatod.
Ha lágy szellő simít arcomon,
tudom, te vagy — suttogsz halkan ott.
Majd egyszer újra találkozunk édesapa
s örök lesz minden pillanat ott...