Lakozik bennem ördögi praktika?
Miért kell mindenre rímet faragnom?
Tisztelt Sátán úr, nem jó a taktika,
mért kell a vers, hogy nyakamba szakadjon?

Szívem dobog, ritmustól tépve,
szavak keringenek, mint vad szél a réten,
minden sor egy lánc, sóhaj az égbe,
és én csak játszom, mert így érzem létem.

Körülöttem mindenben rímet keresek,
legyen az öröm, vagy keserű bánat.
Ha utálok, vagy rajongva szeretek,
a versek bennem vigyázzban állnak.

Szavakból börtön, vagy szárnyaló lélek,
nem tudom, rab vagyok vagy szabad.
Szívem hasítják rigmus-tőr élek,
mégis dalolok, míg a világ halad.

A földbe sulykol, vagy égig emel,
de kell az a vers, életem lett!
Mint szellő legyez, vagy viharként seper,
kell a vers, levegő helyett.