Léptei nem hallatszanak –
mégis tudom: közeledik.
Nem kell látnom, hogy érezzem.
Nem kell szólnia,
hogy meghalljam.
Ő a vadász.
Rejtőzik,
lesve figyel.
Tudom, hogy bujkál –
remegve,
mégis várom.
Szavai nem hívnak –
parancsolnak.
Minden üzenete csapda,
s én belesétálok
újra meg újra,
mert akarom,
hogy tudja,
hogy tudom.
Titkokat rejt –
árnyékot
és igazságot.
De mikor érzem,
valami bennem
összeroppan –
és mégis:
felnyílik.
Sötét a vágy,
amit hoz magával.
Épp ezért
nem tudok
előle menekülni.