Te,
Tétova
Tava
Könnyeimnek,
Szemem!
S te,
Mégolyan
Vaksi bányája
Szedett-vedett
Gyöngyeimnek:
Eszem!
Ketten nem bírtok eggyel:
A kézzel,
Amely könnyű szellőként szaladgál,
Szalutál a szélnek,
Jelnyelven beszélnek,
S aztán felém integet-
Ettől boldog leszek..

Pedig, te bolond,
Mögötted áll egy ...

Kegyetlen az élet, tele fájdalommal, hazugsággal,
Hittem benned, szívem a tiéd volt, forrósággal.
Te mégis beletiportál, lábbal tapostál,
Azt hittem, végig igazat mondtál, sosem áltattál.

A sok szép szó, szerelmi vallomás
Mondd, mire volt jó? Csak arra, hogy bánts!
Mi volt az a sok \'Hiányzol\', \'Szeretlek\',
A sok hízelgés, ...

Üvöltenék,de nem merek,
meghallanák az emberek.
Sírnék,de nem lehet,
könnyet nem ejthetek.

Boldog nem lehetek,
mindig magányos leszek.
Mondanám,hogy szeretlek,
de viszont nem szeretnek.

Az álarc boldognak látszik,
mindennap szerepet játszik.
De az arc könnyektől ázik,
s a lélek hideg magányban fázik.

Üvöltenék,de ...

Levágtam egy szelet kenyeret,
S rákentem egész szívemet.
Igy kináltam fel neked,
Egy hűséges életet.

Odaadtam az utolsó falatot,
És azzal tested jóllakott.
Eldobtad azután lelkemet,
A kutyáknak hagytad maradék testemet.

És nekem fáj a vég,
Hogy vérem igy folyik el,
Hogy a mohó ebek,még
A lelkem is csontostul falják fel.

Mindig megbocsátani nehéz
S maga a szó is oly kevés
Nem elég egyszerűen kimondani
Azt valahogy ki is kell mutatni
Hisz a nyomnélküli szavak elszállnak
Mint ősszel a vándorló madarak

Neked megbocsátani soha nem fogok
Többé hozzád kötődni nem akarok
Látod, ily könnyedén ér véget,
Oly sebet hagy a szívbe mi végtelenül ...

Kit any szült, az mindig csalódik végül,
vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni.
Ha kűzd hát abba, ha pedig kibékül
ebbe fog belehalni.