Születnek és elhervadnak,
Bíborvörös rózsák,
Még régen te voltál a múzsám,
Mindig csókoltam elmosódott rúzsát.

A sötétben egy pici mécses lángja,
Minek fénye testemet átjárta,
A szívemben volt egy kopott járda,
Újra épült mikor testemet átjárta.

Egy érzés mi érted nyúl az égbe,
A rózsák pedig lassan ...

Van mikor a hiányod érzem, reggel mikor felkelek,
Az emlékeimben én még mindig nagyon féltelek.
A fejemben itt egy tökéletes összkép,
Ahogy fogod kezem és mellettem jössz épp.
Örökké tartó emlék, egyre jobban gyötri lelkem.
Sóval hinti be feltépett és vérző sebem,
Mert nem gyógyír hanem méreg van az emlékben.
Sokszor sírva fekszem, hogy ...

Mikor megismertelek
Azt hittem hogy más vagy!
De nagyot csalódtam!
Becsaptál!

Testvérként szerettelek,
De már nem érdemled meg!
Megbántottál, és te észre sem veszed!
Megváltoztál.

Egy lány teljesen elrabolta szívedet!
Ezért nem figyelsz már rám.
Hidd el csalódást fog okozni neked!
De akkor már senki nem lesz ...

Valójában léteznek mindig
olyan percek, órák és napok,
mikor is azt érzi - hiszi
az emberek többsége - nagyon
is - akárhogy kapaszkodnak,
ennek ellenére elmerül
velük a hajójuk, s hogy jobbat,
sokkal jobbat érdemelnének.

Azonban semmi sem sikerül...
Jóllehet tisztán látják, többet
kellene elérniük, ámde
egész ...

Még mindig megremegek,
amikor az éj néma szavaid
lágyan körém teríti.
Sóhajzuhatagom befedi és
elrejti, magában újraéli.
Ilyenkor:
- átölel az emlékcsönd -
Már elsimultál álmaimon,
s én a tiéden,
fáj még az érintetlen szenvedély
ami a messzeség kék egén
felhők közül ki-ki kukkan még.
Tartja még az éj az ...

Hogy mi bánt engemet?
Miért nem fiúnak születtél gyermekem?
Fiút akartam, kit úgy nevelhetek,
Miként engem nevelt édesanyám.

Mert az első gyermek úgy illik
A hagyomány szerint, hogy fiú legyen.
De Te lány lettél, s nem fiú.
Mit kezdjek hát most én Teveled?