Ócska rímek, mondatok egy senkitől!
Ennyi nincs mit tenni csak menni kell.
Mondhatnám úgyis, hogy menni köll.
Az vagyok, aki régen a mélyből feltört,
Egy gyerek aki felnőtt s nem elég neki a,
Játszótér unalmas, csendes homálya!

Fájdalom és félelem ült ki az arcára,
A magány lett az ő egyedüli barátja.
Lehet volt egy cimborám ki kanál ...

Hanyatlik már a gyenge testem,
Mohó szívem áron alul adta el,
A szerelemnek, az ócska lelkem
De ez az én formám vagy inkább pechem.

Mert a sorokat a papírra festem,
Olyan leszek mint egy rím,
Leírnak majd eldobnak engem,
Szavak nélkül sorvad el a lelkem.

Három hónap beérett fürtjei.
Te csak nyugodtan tépd ki,
Kari majd az ...

A világ körülöttem romokban,
csak hánykódom a hazugságok tengerében.
Egy kedves szóra vártam,
Ti mégis bántottatok engem.

Szavaitok olyanok voltak, mint a kő, mely nektek édes teher,
Nekem viszont súly, mely a lelkemre nehezedik oly erősen.
Miért van az, ha a fél karomat adtam nektek,
Ti tőből szakítottátok le az ...

Űzött vad, az vagyok nélküled és veled.
Nincs otthonom, csak az öledben lelem helyem.
Szavaid bennem úgy forogtak, mint a legélesebb kés,
a szívem vérzik, nincs mi begyógyítaná ezt a kínt.

Repülj el hozzám, nincs akadály: sem idő, sem tér.
Forró könnyed morfium lenne számomra
Sírj, hisz élni, szeretni akarok még.

Hol vagy már? ...

Szívem, s lelkem ismét kihalt;
Megint nincs miért küzdenem.
Belülről érzem a vihart,
Mely bennem tombol szüntelen.

Falba verném fejem – nem félteném!
Kiáltanék, de elcsuklik hangom.
Bármily szép lány rohanna most felém,
Elküldeném; engem ne akarjon!

Magam sem értem, hogy mért könnyezem;
Ez is csak egy a többi más ...

Billegek egy sziklaszirten állva,
S merengek az üres mélység felett.
Eldöntöttem, hogy nem leszek gyáva;
Csendben leugranék, de nem merek.

Az emlékeim most leperegnek:
Minden jó és rossz, ami eddig ért.
Az angyalok magasba emelnek;
Talán hálás leszek nekik ezért.

Billegtem egy sziklaszirten állva,
S merengtem az üres mélység ...