Tegnap még úgy szerettél
Tegnap még értem éltél
Aztán eljött a hétfő
Mely mostmár úgy éget mint a kénkő

Mostmár tényleg nem ér semmit a szó
Mert elment már ez a hajó
Minden érzésem elküldöm e utolsó versben
S kívánom legyen sok örömöd az életben

Nem jó semmi,
Egyedül nem akarok lenni.
Mond meg istenem mit tegyek,
Én nélküle elveszek
Én mást nem keresek,
Mert téged szeretlek.
Nem fogok már senkit igy szeretni,
De nem tudlak elfeledni.
Csak veled akarok lenni,
Együt mindent meg tenni
De vissza nem jön már,
A régi boldogság.

Dögkeselyű szerenád

Szófoszlányok fürtje lóg ajkamon.
Te hallgatsz némán.
Helyettem üvölt lelkem,
zengi fájó igém,
Csak a puszta, érti,
a sivár messzeség.
Hogy miért szeretek?
Sosem kérték mondjam el.
Szerelmet sosem kértem
s most koldusbottal görcsben állok,
kezem kéregetőn, vágyat koldulok
Álmom csókjainak füzére ...

Már nem kap el az ihlet
Ennél többre nem telik
Kövér esőcseppek egyre az ablakot verik
Bebocsátást várva, de ha az ablakot kitárod
És beengeded, azt a percet sokáig bánod
Könnyé válik arcodon az égi áldás
Átokszót suttogsz, nincs megváltás
Egy esélyem volt csak a jóra
Kár már időt vesztegetni a szóra
És a kockák csak sebesen ...

Kereslek.

Szemeidben már nem látom
azt a ravasz nézést, a bájt
mit régen sok bús nap után
nézhettem és nagyon bánom
hogy mindez már a múlt benned.

Csak hőn nézek magam elé
Elvetlek.
Kimondani már azt sem tudom:

Szeretlek.

Már érzem, túl vagyok rajtad.
csúszik le rólam a kabát
mi tegnap még úgy tartotta
vállamat mint a fogas, és
most mélabún ácsorogva
agyamban a kép már szakad

ahogy utolsó slukk megy le
szűk torkomon, míg az idő
rohan veled a kietlen
utcáknak semmibe vesző
sötét mélabús egén át

másnapos reggeli kínba.