Miért hiszed azt, hogy büntetlenül meg teheted,
elszórva a remény magját még vissza veheted.
A boldogságnak kósza gondolatát elhintve,
saját játékodban a másik érzéseire legyintve.

Miért hiszed, hogy nem változtattál rajta,
hogy életét tovább majd ugyanúgy folytatja.
Miért nem értik meg soha azt: Ne ígérjenek!
Hasztalan miattuk mások ne ...

Hogyan tudták megölni szemeidben a mosolyt?
Talán a hétköznapok, hozták a keserves sikolyt?
Mely arcodra kiülve most tanyát vert a verandán,
és játszani kezdte bánatos dalát megkopott lantján...

Csalódásaid rideg kivetülése ily groteszk és leplező,
irányított álcázott mosolyod már már belefeledkező,
pillantásod szürke fátylát látom ...

-Mikor az élet nagy ritkán kedves hozzád,
és ledob neked az asztaláról egy apró morzsát,
te nem tudsz vele hirtelen mit kezdeni.
A gondolataidtól nem is tudsz pihenni!
Tipródsz, tétovázol, toporogsz...

-Igen! Ember te tétlen vagy!
Szólal meg benned a gondolat.
Csináld! Indulj! Menj már!
Nagy levegő, és újra csak vár...

-Félsz, ...

Nem jó semmi,
Egyedül nem akarok lenni.
Mond meg istenem mit tegyek,
Én nélküle elveszek
Én mást nem keresek,
Mert téged szeretlek.
Nem fogok már senkit igy szeretni,
De nem tudlak elfeledni.
Csak veled akarok lenni,
Együt mindent meg tenni
De vissza nem jön már,
A régi boldogság.

Dögkeselyű szerenád

Szófoszlányok fürtje lóg ajkamon.
Te hallgatsz némán.
Helyettem üvölt lelkem,
zengi fájó igém,
Csak a puszta, érti,
a sivár messzeség.
Hogy miért szeretek?
Sosem kérték mondjam el.
Szerelmet sosem kértem
s most koldusbottal görcsben állok,
kezem kéregetőn, vágyat koldulok
Álmom csókjainak füzére ...

Már nem kap el az ihlet
Ennél többre nem telik
Kövér esőcseppek egyre az ablakot verik
Bebocsátást várva, de ha az ablakot kitárod
És beengeded, azt a percet sokáig bánod
Könnyé válik arcodon az égi áldás
Átokszót suttogsz, nincs megváltás
Egy esélyem volt csak a jóra
Kár már időt vesztegetni a szóra
És a kockák csak sebesen ...