Az idő nyugszik a vállamon,
testemet lassan teljesen átadom,
hideg kúszik fel a hátamon,
fokozatosan enyhül, szűnik a fájdalom.

Elmémre sötét csend borul,
kósza felhő lassan elvonul.
Egy fáradt gondolat megpihen,
majd elillan gyorsan sebtiben.

Egy érzés rám tör megszorul,
egy újabb felhő elvonul.
Mi történhetett? Megrendült ...

Megbocsájtom bűneid hiszen tudom nem lehet,
parancsolni a vágyaknak, ám az ki igazán szeret,
szívét nem zárja el tőle örökké akár egy kőszikla,
tudja nem parancsolhat neki elég egyetlen szikra.

Elég egyetlen lépés csak egy ami félre siklott,
és mire felébredsz elveszíted, többé már nincs ott.
Ezért kérlek bármi is legyen amit a múltban ...

Éhező lelkemnek morzsát dobsz,
érzékeim zálogát kezembe helyezve,
egy kicsit mindig lelkemből lopsz,
egy darabját mindig lefelezve.

Míg egy napon nem marad semmi,
s mikor nálad újra itt leszek,
nem lesz majd itt senki,
s akkor nem tudom mit teszek.

Egy darabot mindig belőlem kiragadsz,
egy darabot mindig magadhoz veszel,
mindig mikor ...

Miért hiszed azt, hogy büntetlenül meg teheted,
elszórva a remény magját még vissza veheted.
A boldogságnak kósza gondolatát elhintve,
saját játékodban a másik érzéseire legyintve.

Miért hiszed, hogy nem változtattál rajta,
hogy életét tovább majd ugyanúgy folytatja.
Miért nem értik meg soha azt: Ne ígérjenek!
Hasztalan miattuk mások ne ...

Hogyan tudták megölni szemeidben a mosolyt?
Talán a hétköznapok, hozták a keserves sikolyt?
Mely arcodra kiülve most tanyát vert a verandán,
és játszani kezdte bánatos dalát megkopott lantján...

Csalódásaid rideg kivetülése ily groteszk és leplező,
irányított álcázott mosolyod már már belefeledkező,
pillantásod szürke fátylát látom ...

-Mikor az élet nagy ritkán kedves hozzád,
és ledob neked az asztaláról egy apró morzsát,
te nem tudsz vele hirtelen mit kezdeni.
A gondolataidtól nem is tudsz pihenni!
Tipródsz, tétovázol, toporogsz...

-Igen! Ember te tétlen vagy!
Szólal meg benned a gondolat.
Csináld! Indulj! Menj már!
Nagy levegő, és újra csak vár...

-Félsz, ...