Hazugság


Mi, emberek, fura szerzetek
vagyunk, hiszen érző lelkünk sír,
míg piros ajkunk nevet. Rendre
visszás gondolatok (velük kín

az életem) keringenek rég
a fejemben, véljük egymásról
kedvesemmel, boldogok lennénk;
elesettek vagyunk inkább, s oly

távolinak tűnik már ...

Elengedlek... hogy végre
megtaláljam az igazit...






Újfent hazudtál és megcsaltál,
megtetted, még bele sem haltál.
Amikor csak ...

Vajon miért?

Mikor valakit elakarunk felejteni,
Máshoz futunk.
Vajon miért?
Mikor azt a mást megszeretjük,
s a szívünkbe zárjuk.
Elfut.
Vajon miért?
Visszaemlekszünk az elsőre,
Arra az Egyre,
s rohannánk hozzá.
Vajon miért?
Mikor táncba hív minket utoljára,
s félve állunk,remegve,
s menekülnénk ...

Rá kellett ébrednem jó ideje üresen konganak,
mára már csak üres, hideg, kiégett szavak,
számomra szinte semmit nem mondanak,
csupán titkokból fel húzott ódon falak.

Rá kellett jönnöm, soha nem leszel olyan,
amilyennek téged látni szerettelek volna.
Próbáltam hasonulni hozzád valahogyan,
még működne is talán, ha nem ...

Azt hittem változhatsz még amint öregszünk,
amint szép házra, békés családra törekszünk.
De rá kellett jönnöm soha nem leszel olyan,
akinek látni szeretnélek, semmit nem veszel komolyan.

Mintha neked a világ csak azért létezne,
ízlésed kiszolgálja, mintha nem is érezne,
csak létezne körötted minden érzéketlen,
a csöppnyi jóságot ...

Száll az ének szaporán
A liget egyik sétányán.
Egy öregúr padon ül,
A nótázóknak nagyon örül.

Az ének lassan tovaszáll,
Fára röpül egy kismadár.
Az öregúr feláll, elmegy,
Helyére ül az elnémult csend.

Ahogy baktat az öregúr,
A lelkébe valami nagyot szúr!
Hajdani jóléte, semmi más,
Minden lépése emlékei ...