Rá kellett ébrednem jó ideje üresen konganak,
mára már csak üres, hideg, kiégett szavak,
számomra szinte semmit nem mondanak,
csupán titkokból fel húzott ódon falak.

Rá kellett jönnöm, soha nem leszel olyan,
amilyennek téged látni szerettelek volna.
Próbáltam hasonulni hozzád valahogyan,
még működne is talán, ha nem ...

Azt hittem változhatsz még amint öregszünk,
amint szép házra, békés családra törekszünk.
De rá kellett jönnöm soha nem leszel olyan,
akinek látni szeretnélek, semmit nem veszel komolyan.

Mintha neked a világ csak azért létezne,
ízlésed kiszolgálja, mintha nem is érezne,
csak létezne körötted minden érzéketlen,
a csöppnyi jóságot ...

Száll az ének szaporán
A liget egyik sétányán.
Egy öregúr padon ül,
A nótázóknak nagyon örül.

Az ének lassan tovaszáll,
Fára röpül egy kismadár.
Az öregúr feláll, elmegy,
Helyére ül az elnémult csend.

Ahogy baktat az öregúr,
A lelkébe valami nagyot szúr!
Hajdani jóléte, semmi más,
Minden lépése emlékei ...

Ártatlan báj, szerény jellem,
angyali külső, önzetlen szellem.
Gyönyörű test, egzotikus szépség,
kígyóbűvölő szemében tengernyi kékség.

Haját a szél arcába fújja,
szemedbe néz, arcát mosolyra húzza.
Tökéletes arcának minden vonása,
igéző szemének minden pillantása.

Lágyan omlanak vállára hajkoronájának ...

Van, hogy azt hisszük valakit ismerünk,
majd lassan ráébredünk mekkorát tévedünk.
Benne mindig csak jót keresünk,
róla álmokat szövünk, melyekben elveszünk.

Ha kell ő érte vétkezünk,
ez ellen semmit sem tehetünk.
Nagyon fáj ez nekünk,
hisz csupán egy álmot kergetünk.

Mert az kit ismerünk,
soha nem élt csak ...

Angyalnak néznéd,
egy életre kérnéd,
talán el hinnéd,
hogy szíve csak a tiéd.

Mindazok miatt mire egykor vágytál,
lelkeddel most a pokolra szálltál,
mert bizony az ördöggel háltál,
nem angyal volt az kit annak láttál.

Budapest. 2005.08.03.