Ha igaztalan a vád:
Hiába görbül lefelé szád,
S a könnycsepp sem fordul vissza,
A sós ízt legfeljebb
A te ajkad issza-
Mert részvétet ha lelsz is:
Igazit nem kapsz,a mélyet:a lelkit!


Tanuld meg végre:egyedül vagy,
Csak a bánatod, mi végtelen nagy!
A sors, nagy bölcsen úgy rendelkezett:
Az ember egyedi,
Tehát magányosnak ...

Hallgass, rejtőzz, s titok legyen,
Mit érez és óhajt szíved,
Lelked mélyén suhanjon át,
S csituljon el a néma vágy,
Mint fényes éji csillagok,
Csodáld csak őket, és ne szólj!

Hogy' tárja fel a szív magát?
Megért-e téged bárki más?
Megérti-e benned mi él?
Kimondott gondolat, ha kél,
Hazug. A forrás felzubog,
Oltsd ...

Szeretlek Téged,
Amíg csak élek,
Hidd el nekem,
Csak érted élek!

Minden nap,mikor felkelek,
Csak rád tudok gondolni,
Azon töprengek,
Hogyan tudtad,a szívem így ellopni!

Át fut az agyamon,
Hogy tud egy ilyen lány,mint én,
Hogy lehet Boldog,
Ha mégis csak álmodozik rég...

Minden este reménykedek,
Hátha,Szerelmes ...

Kint állok én is a napból szikrákat gyűjtök,
Talán ti jöttök és mellém le ültök.
Nem vagyok büszke sok emberre és magamra.
A suhancok némán nevetnek az arcomba!

Lassan mintákat fújnak a falakra,
Mik téged messze visznek képzeletbeli utadra.
Az álmok erről súgnak a füledbe.
Lágyan emelnek és repítenek a ligetbe.

Oda vágyom ...

Egyedül vagyok. Várom, hogy rám talál ő,
Aki majd nagyon fontos lesz nekem, aki nélkül
Nem tudok majd létezni, aki a világot jelenti majd nekem.
Az élet útján ahol szembe jön ő,
Ott figyel majd az angyal ki egymás karjaiba lök minket.
Egymásra talál majd két árva szív, kik örökre egymáséi lesznek.
Nyitott szemmel járok majd az úton, és tárt ...

Kőházam kőudvarán, kőházam
kőablakán megkövesedett árnyak
repülnek, és lepik el az éjszakát.
Lassan szállnak. A nehéz kőéjszaka
ellenáll.

Ahol megállnak, zölden borítják be
a kőporos éjszakát.
Kőbe vésett fájdalmak kiáltása hallatszik.
Kőberótt zokogások visszhangja száll.
Talán a semmibe?

Kőringyók ...