Megteremted magadnak,
hogy mindig egyedül lehess,
mégis fáj, hogy csak te vagy
aki látod önmagad.

Az emberek, egy másik
világ részei csupán.
Te ezt nem értheted,
csak ássad vermedet.

Te vágytál erre, neked
kellett a csend,
de mutasd fel hol az alkotás?
Vagy hol van bármi más?

Mid maradt? mit büszkén
adnál a ...

A kezek összeérnek és megérintenek,
Majd elengednek és megütnek

Az ütés a porba taszít, de felállsz
Leporolod a nadrágod-ingujjad és tovább állsz

Keresel egy új kezet, mi megsimogat,
Vigasztal a nehéz idők alatt

Az út mindig nehéz éhesen, szomjazva
Szeretetért koldulni megsavanyodva

Fáradt az ember kimerült és ...

Senki nem látja meg azt aki vagy,
nem magadnak alkottad önmagad,
mégis eltemetnek, pedig meg sem születtél
több akartál lenni, semmivé lettél.

Jobbá akartad tenni a világot,
sírodon hemzsegnek a virágok,
pedig nem hunysz hiszen meg sem születtél,
magad akartál lenni, senkivé lettél.

Sötét ül a tájra,
s nem látok a homályba.
Csak ordít a félelem,
mert tudja nem élhet nélkülem.

Sötét ül a tájra,
s egy farkast hív magányra.
S az üvölt, fájlalja a világot,
Hallgat, mert nem érti mért kiáltott.

Ordít, csak üvölt a félelem,
ordíts csak, üvölts én vérebem!
Üvöltsd a holdra, üvöltsd a ...

Kérlek Szerelmem, ne hagyj itt vele!
Mindig felteszi azokat a fura kérdéseket:
Mikor lesz már vége? Mi értelme az egésznek?
Kérlek! Ne hagyj itt! Utálom a kérdéseket.

Te elmész, s mi kettesbe maradunk az üres cellámban.
Csak ő, meg én. Mint a legrosszabb rémálmomban.
Lelassul az idő, örök valóságnak tűnik mindegy egyes pillanat.
Ketten? ...

Egyedül vagyok,
Csak a nap süt.
És semmi más,
Még a tücskök se ciripelnek.
Nem érzem magam többnek,
Mint egy csepp az óceánban.
Nincsen barátom,
Egy viskóban élek.
Néha szeretnék egy barátot,
De úgysem lesz.