Miért oly fájó
minden ősz, és
miért gyönyörködünk
a szép tájban?

S ha látjuk, hogy
hull a sok levél,
miért gondoljuk azt,
hogy ott a halál van?

A múlt és a jelen ködén,
ha lebeg gond, bánat,
elmerülnek sokan
e szenvedő világban!

Pedig mennyi szépség,
mint fényes csillag, ragyog,
csak ki kell tárni szíved,
mint egy ablakot,

hogy lásd az ősz barna,
bársony takarót húz a tájra,
de gyönyörű szépségét
igazán csak a szív látja!