Nyári anziksz 2.
A természet lágy ölén, haikuban…

Ritka-fás lankán,
Fehér vidéki házak.
Napmeleg árnya.
*
Vízparti fűzfa
Ága beleér, vízbe.
Pici hullámok.
*
Fűzfa révedez,
Csobogó patak partján.
Nem ismert bánat…
*
A hárslevelek
Csábító illata száll.
Csodás illatok.
*
A tölgyfák között
Esti szél ...

A szép naplemente, olyan csendes és meghitt,
Imára kell kulcsolni a kezet és a hit
Járja át a lelkünket, csendben elmélkedünk,
A világról, közben hitünkben elmerülünk.

Fák ritkás lombjain átszűrődő, vörösben játszó fények,
Olyanok, mint a templom ólomüveg ablakai... szépek.

A nap már bicegve halad az égbolton,
Persze edzett volt már, ...

A nyarat, TANQ -ban írta meg a szerzőpáros…

Csendbe beburkoló
Az éj-alkonyati tájék.
Takaró már sötét.
Tiltakozom a vágy ellen,
Nem engedem, hogy temessen.
*
Alkonyodó a nap,
Elmegy, meleget itt hagyja.
Állat is árnyékban.
A föld porába lehúzzon,
Feszes lelkem összezúzom.
*
Poros a levegő,
Meleg és karcoló ...

Amikor bele néztem a szemedbe,
a felismerés tört rám remegve.
Meg találtam mit kerestem,
te vagy az én keresztem.

Amikor bele néztem a szemedbe,
lelkem szárnyalt a képzeletbe.
Repült,suhant ismeretlen tájakon,
vízen át,mezőkön,zöldellő ágakon.

Amikor bele néztem a szemedbe,
egy elképzelt fotót csatoltam keretbe.
Képet egy ifjú vidám ...

Már tombol a nyár
villognak a fények a tavon
delelőre jár
kékjével csábít a Balaton.
Csacska habokon
ezernyi színnel játszik a nap
szellő fodrozón
tovább is libbenti néhanap.
Gyors vitorlások
fehér foltként szántják a vizet
bősz madárrajok
ott fent hasítják a kék eget.
A parti fűzek
árnyékot, enyhülést nyújtanak
alájuk ...

...Mikor eljön az a reggel...

mindenki életében vannak olyan napok miben nincs semmi...
minden reggel így indul így is ér véget nem tudunk mit tenni...
ezért utáljuk reggeleinket...mint az eddigi összes napot...
talán majd egyszer szép lesz gondoljuk...és várjuk a holnapot...
ott állunk és nézünk a tükörbe...de nem látjuk ön magunk...
szinte átnézünk ...