Bírlak-e, vagy csábúlt szemeim játéka im e kéz,
És e hókebel és e picin édes ajak?
Illat-e ez, melyet beszivok szomjamban aléltan,
S melynél olvadozok, láng-e ez angyali szem?
Úgy van! egész tündérország bűbája körűlfont,
S én gyönyörérzékből istenek álma vagyok

Vasárnap délután
Oly csendes a szobám,
Csak két lélek beszél
Egymással csendesen,
Vasárnap délután.

A szó nem hangzik el:
Csak egy szívdobbanás,
S egy másik dobbanás
Reá a válasz. Csönd.
Vasárnap délután.

Váratlan szárnyakon jön…
Akkor, amikor nem számítasz rá,
Akkor, amikor már a remény fénye is kihunyni látszik,
Akkor, amikor már azt hiszed, neked sosem fog megadatni…

És épp akkor, amikor a legcsüggedtebb vagy,
Amikor már remélni se remélsz,
Amikor már hinni se hiszel,
Épp akkor fog rád találni…

A BOLDOGSÁG!

Mikor nem írsz, reménykedem hogy felhívsz
Vártam hogy gyere nem jöttél egyszer se
Fáj a várakozás
Mikor rád gondoltam elterelni gondolataim nem tudtam
Vártam, hogy jössz nem jöttél a reményt elvesztettem de, eljöttél és boldog lettem!

Minden ember boldogságra vágyik,
ne hidd, hogy a király boldogabb,
mint a gyermek, aki porban játszik,
s ott szövöget könnyű álmokat.

A boldogság lakhat kis szobában,
aki tudós, lehet önfeledt.
Míg dolgozik, elmerülten kutat,
nem érzi a múló perceket.

Ki a drága műkincseket gyűjti,
örül neki, mint egy kisgyerek,
Ám ha kapsz ...

Dalolj ha belül fáj is.
Nevess ha zokogni kell.
Tanulj meg szenvedni akkor boldog leszel.