Tündérország egy csodás táj,
De ilyet élő ember nem lát.
Ide csak az jut ki az életben jót cselekedett,
S az emberiségért sokat tett.

Egy ember ezt el se tudná képzelni,
Miféle jót tudnak ott tenni.
Bár az a hely nem arról szól,
Hogy a lustaság legyen a jó.

Igaz sokan ettől boldogok,
De a Csodaországban minden jó van ...

Hol van a boldogság?
Mért várat magára?
Pedig nagyon nehéz
A szívnek magánya...

Céltalanul zötyög
Az élet szekere,
Jó volna tudni azt,
Mi vinné előre?!

Van, ki nem találja
Hozzá meg az utat,
Szüntelenül keres,
De hiába kutat.

Hol maradsz boldogság?
Mutasd meg arcodat!
Oly sokan vannak, ...

Barna szemek, ha rám néznek,
Fürkészik, hogy mit érzek.
Kutatják a vágyamat,
Jön-e már a pirkadat.

A szem a lélek tükre,
Ezért vesszük hát észre,
Ha Valaki másképp néz,
Mint egy simogató kéz.

A szemek néha beszélnek,
Egymásban elmerülnek,
S olyankor, ha találkoznak,
Eltűnik a múlt, s a holnap.

Simogass ...

Egyformán születünk
Erre a világra,
Rajtunk múlik később
Sorsunk formálása,

Akarsz boldog lenni?
Hát tegyél is érte,
Meglátod majd te is,
Mennyire megérte.

Ismerd meg önmagad,
Tudd mire vagy képes,
A szót, hogy lehetetlen,
Jobb, ha elfelejted.

Szedj magadra mindent,
Ami szép s értékes,
Nyitott szemmel ...

Nem vágyom én már másra
csakhogy ne váljon mindez köddé
és szívünk egymásért dobbanása
tartson örökkön örökké.

Csillagként ragyog szemednek bogara,
Napként melegít szemednek sugara.
Jóságosan mosolyognak, mint a Hold,
A szívem érted dobog, ezt tudhatod.