Egy parkban ülve,
A felhőket nézve
Az érdekel engem:
Jobb kedvre hogy derithetnék
Egy nőt ki megérintette lelkem?

Hiába tagadja,
Mosolya árulója.

Pedig annyira igyekszem,
Mert Őt szeretem!
Hogy boldog legyen,
Csak ez számit nekem!

Este az ágyamban csak arra gondolok,
Milyen jó is lenne, ha öledben tartana karod.
Nincs kötelező, nincs muszáj,
Bármit teszünk csak rajtunk áll.
Messzire dobjuk az agyunk,
És csak a szivünkre hallgatunk.
Ma este nem hat ránk a külvilág,
Azt tesszük amit lelkünk kiván.
Eltűnik az idő, eltűnik a tér,
Csak Te vagy, és csak én.

\'Ah mi jó, hogy itt talállak,
Gyenge lányka, alva látlak,
Alva e hűs domb alatt;
Most ugyan hó arcaidról
S e kis rózsás szűz ajakról
Csókomat nem űzheted.
Majd ha ébredsz, és piros lesz
Arcod, ajkad lángolóbb lesz,
Nem tudod, mi lelhetett;
Én pedig tudom nagyon jól,
Hogy szerelmes csókjaimtól
Ég s piroslik ...

A hűs ligetnek fái közt
Egy dombnak oldalán
Szunyadni láttam szépemet,
A szöszke kis leányt.
Oh keble mint emelkedett!
Mint gyúla szívem is,
Hogy láttam édes álmait
Lebegni arcain!
Gyengén pirúltak ők el,
Mint a nyár hajnala,
Mint a kifejlő rózsaszál
Nap alkonyodtakor.
Hévvel mosolygó ajkai
...

Szeretlek Édes, amíg csak élek!
Nagy szavak tudom, de én így érzek!
Nem tudom, s nem akarom elrejteni mit szívem diktál,
Ahogy csillag sem tud nem ragyogni egy sötétlő éjszakán.
Remélem a mi fényes csillagunk örökké fenn csillog,
Minél sötétebb az éj, annál szebben látszik, hogy ott ragyog,
Le nem esik, bár néha mocorog,
Mint kötéltáncos ...

Mikor a párnádra egy tündérke leszáll,
S füledbe suttogja valaki gondol Rád.

Valaki gondol Rád, s verset farag Neked,
hogy tudja mosolyogsz, s arcod nem takarja felleg.

Valaki gondol Rád, s figyel az éjszákaban,
hátha meglátja szép szemeid a félhomályban.

Valaki gondol Rád, s közben az eget kémleli,
rozsával kezében vár, csakhogy Te ...