Ha a csönd birodalmának
gyilokjai tépik lelkem:
Tűzz egy szál virágot hajadba,
s kacagj a napsugárral.
Ne törödj az elmúlt idő jajával,
hisz csak álmodni akartál,
hittél két lélek szavának,
de csak a kín gyönyörűségét énekelték
neked.
Ne sírj, én a jövő elé megyek, nem érintem
homlokod többé!
Csak vak tükörből nézd ...

Ha egyszer majd találkozunk,
nézni fogjuk egymást!
A gondolatok nem formálódnak szavakká,
ott lesznek a levegőben a ki nem mondott
érzések.
Szerelmünk gyönyöre, átka a fájó sóvárgás múltja,
bosszúnk ezernyi módja.
S mégis a vágyakozás tölti be a
lelkünk.
Én, az ég kékjébe öltöztetlek,
tenyerembe gyűjtöm szemed ...

Ha egyszer majd visszajössz,
nem kérdezem miért mentél el!
Ha egyszer majd visszajössz,
nem mondom meg miért engedtelek
én el!
Ha egyszer majd visszajössz,
mesélsz nekem!
Meddig úsztál a folyón,
vizek vadságáról, zuhatagok
gyönyörűségéről?
Ha egyszer majd visszajössz,
szemednek fényében megfésülködök,
s ha kezed nyújtod ...

Fekete levelű fák völgyében,
Túl a hegyeken,
Köztem, s egy angyal között
Igaz szerelem van életben.

Egy hófehér angyalt
Szeretek oly régen,
Azelőtt szebbet sosem láttam
A messzi kék égen.

Ő is szeret engem,
Sokat ölelem őt,
Csókja az én gyógyszerem,
Mely lehozza a felhőt.

Jaj, de fájdalom!
Egymásé nem ...

Mikor az embernek a szíve nyiva-tárva,
Mint a falusi porta, melynek nincs is zárja,
Aki arra téved, mindenkit szívesen lát,
S mikor elmegy, megköszöni látogatását-
Az én szívem is ilyen volt, egészen addig,
Míg nem jöttél. Míg nem voltál. A pirkadatig
Vártam a hajnalt. Tudtam, hogy majd eljössz:
Tudtam, hogy érdemes várni rád, míg ...

A szerelem képes megmérgezni mindent,
Romba döntve földet, megtagadni Istent,
Nyomot hagyni kőben, emberben és szívben,
Gyilkolni, hazudni, tönkretenni mindent.

A szerelem olyan, akár a lélegző fák lombja,
Az idő kikezdi, a tél keze lecsupaszítja,
A szerelem, akár egy seb, mi folyton vérzik,
Mely dacosan megállva, az örökkévaló sziklát ...