Nyár volt, s engem a téren ért
Végigsimította minden részemet,
Miközben szívem fájt valakiért
Melegség fűtötte bágyadt énemet.

Dacolva a fénnyel benéztem a Napba,
Majd szemem a szökőkút vízére futott,
De újító erejét mégis mástól kapta,
Mert a dombon ülve Téged láthatott.

Hirtelen álmodtam egy egész világot,
Mindent ...

Fekete betű a hófehér papíron,
Komor holló bóklász a hófedte síron...

Lépeget jobbra is, meg lépeget balra,
Élemet keresgél-de a hó takarja.

Rossz helyen kutakodsz!-mondanám, de ejnye!
Nem mag kell, hanem az elhunytnak lelke!

Én vagyok az elhunyt, én fekszem a sírban-
Hófehér papíron le is vagyon írva!

Tévedhet a világ ...

Látlak téged, kedves,
túl az álmokon,
érzem, ahogy megpihen
kezed vállamon.

Látlak téged, kedves,
túl a vágyakon,
legördülő vízcsepp vagyok
a mellkasodon.

Látlak téged, kedves,
hunyt szemhéjon át,
minden pillanatom őrzi
szívednek szavát.

Látlak téged, kedves,
akármerre mész,
szívem titkos ...

Lélegzeted cseppjei hullanak belém,
a lábad nyomában megbuvó
fájdalom is az enyém.
Álmodni szabad már rólad,
Örzöm szemed kékjét!
Játszik velem a megtépázott remény-
meg kellene taposnom az ábrándok bolondságát,
telefonom némaságát,
Mert te élsz, nagyon messze, de élsz!
Üvöltő emlékeim hangja hozzád el nem ér.
A dermesztő ...

Ha a csönd birodalmának
gyilokjai tépik lelkem:
Tűzz egy szál virágot hajadba,
s kacagj a napsugárral.
Ne törödj az elmúlt idő jajával,
hisz csak álmodni akartál,
hittél két lélek szavának,
de csak a kín gyönyörűségét énekelték
neked.
Ne sírj, én a jövő elé megyek, nem érintem
homlokod többé!
Csak vak tükörből nézd ...

Ha egyszer majd találkozunk,
nézni fogjuk egymást!
A gondolatok nem formálódnak szavakká,
ott lesznek a levegőben a ki nem mondott
érzések.
Szerelmünk gyönyöre, átka a fájó sóvárgás múltja,
bosszúnk ezernyi módja.
S mégis a vágyakozás tölti be a
lelkünk.
Én, az ég kékjébe öltöztetlek,
tenyerembe gyűjtöm szemed ...