Csupán emberi érzések ,s örök gondolatok.
Csukott szemem tükrébe nézve mikor téged látlak,
sötét álmatlan éjszakán is álmomba várlak.
Kinyitom szemem, szétfoszlik minden álmom.
Újra becsukva szemem, arcod talán újra látom.
Csak éberen fekszem, s várom, várom ...

Eltűnt minden álmom, mikor én öltem meg.
A reményt, ami örök volt;
a jövőt, ami így a múlt lett;
a szerelmet, ami jelentette az életet.
Így lettem saját gyilkosom, s eltemetett az élet.

Már a fény se néz rám, mindig csak engem nézett.
Mint én, mikor a szemedbe nézek, benne látva magam a pokol tüzébe égek.
Azt mondtad mindig, sosem írok szépet, én néztem,hogy semmit sem értek.
Pedig írhattam volna, anélkül hogy kelljen kérned...

Ha a Napba nézek,
Mintha szemed látnám:
Megégek, elégek.

Ha a tűzben járok,
Mintha ölelnélek-
Nyaldosnak a lángok.

Ha pokolba indulok,
Csábos tested csábít:
Bűnös gondolatok.

És ha mennybe megyek,
Jóságos angyalok,
Ég, Isten veletek!

Tatjána iránt érzett szerelme Anyegin szívére tört,
búskomoran forgatja kezében a hideg pengéjű tőrt.
Tán még lehet, utoljára, tán még meggyőzhetem,
hogy jöjjön, pártoljon hozzám mert szívből szeretem.
Elhatározza hát, felkeresi utoljára édes Tatjánáját,
s elmondja, hogy ara legyen, karolja az ő oldalát.
Szívében félelem, kétségbeesés ...

Az ördög nevet s a fekete angyalok táncot járnak az éjfekete boltozaton,
kénköves csizmájukkal szikrát csaholnak, mint vad kutyák a padozaton.
S ördögi torkuk feketesége egyfolytában kilátszik nevetésük alól mélyen,
így mulatoznak a borisszák, s derengenek régi tivornyák az emlékeken.

Fekete lovak mentén húzott éjsötét szekéren vágtat a ...