Egy érzés forróbb a Nap melegénél,
Hevesebb a legvadabb vulkán tüzénél.
Egy régi élet ontá utolsó csepp vérét,
Hogy felélessze az ikerláng erejét.

A hajnal szemének izzó látomását,
Idézve dalol az élet taván.
S milliónyi szikra boldogan cikáz,
A felkelő Nap émelyítő sugarán.

Vallomással tartozom, kitörnek belőlem az érzelmek
Semminek nincs értelme, ha te nem fogod a két kezem
Még is közbe remegek, akár egy öt éves, de ez nem gyengeség
Hanem ez amolyan erény, ami nélkül lennék igazán szegény

És én szeretném, hogy mellettem légy a legnagyobb bajban
Mikor lelkembe fájdalom akad, mikor szívem könnyet fakaszt
Mikor az ...

Beleszívok a tavasz illatába,
Kitágul tüdőm a testem a Nap világítja.
Gondolnom nem kell hisz agyam tudja,
Testem cselekszik, mit kell már zsigerből.

Érzem azt a bizsergést mi egyszer megölt,
Emel az érzés, hazudnom nem kell magamnak,
Már tudom, hogy hol lesz vége utamnak,
Még rá sem léptem puha fövenyére,
Lábam kitaposta s lerogyok ...

Engem az éjszaka szült,
A csillagok közt járok.
Tökéletes nyugalomban a reggelre várok,
Hogy miért? Mert akkor gyönyörűséget látok.

A Nap véresen oszlatja szét az éjt,
Mint víz a száraz földet ha sebes a zápor.
De én még látom ki az ki ott áll az ég alatt,
Alkonyat leánya haját kibontva nevet.

Mosolya perzsel s mégis állom a ...

Eloldja a lelkem egy érzés a tájon
Szemem megakad egy turbékoló vadgerle páron.
Ágról ágra csak röppennek nesztelen
s látom a pár egyike oly kedvtelen.

Lábát béklyó köti az ághoz
Nem húzza szíve már ehhez a világhoz
Lassan lecsüng ajkán a harmat cseppje
Rab madár lesz s nem szabad gerle.

Átalakul szárnya a tolla ...

Ahogy múlik az idő nap-nap után.
Eliramlik életem a jövő magányán.
Felfal a nappal, aludni hív az éj.
Csak állok s nem étező helyed nézem bután.

Hisz aludni térek én,
Révednék ezernyi színes álom rejtekén.
De nincs kivel álmodni itt, helye üresen áll,
S az ürességtől álmaim tengere oly sivár.

Nem alszom hanem csak rettegek ...