Olyan, mint te... nincs az emlékemben...
Olyan, mint te... nem bújik meg szívemben...
Olyan, mint te... érzem, már soha nem lesz...
Olyan, mint te... csak a Tejúton, a fényben evez...

Olyan érzés, amit éreztem, már nem bújik elő...
Olyan érzés, amit szívemből akaratlan csaltál elő...
Olyan érzés, amit apránként ültettél el ...

engedd meg hogy lerúgjam a plédet
s te legyél az aki visszatakar
tudod úgy hiányzik gyöngeséged
mint nyári mezőnek friss zivatar
és úgy reszket a csókért e homlok
mint kenyérért és borért a koldus
látod miattad szépeket mondok
s miattad klisé az epilógus
de akkor is kell a forró ajkad
nekem akkor is és csak azért is
ráncosodjon ...

Szerelem.....
ma rád gondoltam
egész nap
indulnék utánad
éppen megérintettük
egymás lelkét
máris csak emlék,
hogy mosolyod
ringatott nem rég
ma nem is gondoltam
másra, csupán
arra az éjszakára
indulnék hozzád
még alig szerettük
egymást kicsit
s már nem is vagy itt
nem cáfolhatod
szerelmem ...

Érintésemben ébred a vágy, hajtja a szenvedély.
Íriszem felragyog, s szemedben lángol a kéj.
A pillantás hosszúra nyúlik, s öli meg az időt.
A félelem ledobja láncait, s varázsol szeretőt.

Márvány tested kápráztat, s csókért könyörög.
Előcsalom testedből a gyönyört, lassan hömpölyög.
Önzetlen vágy hajszol, úgy adnék csodán ...

Szeretném érezni ajkamon-ajkadat,
szeretném érezni hasamon-hasadat.!
Szeretlek, imádlak az ágyban kívánlak,
ha nem jössz magadtól-magammal cibállak.!

A szerelem megálmodott engem,
mint tavasz, a harmatot a réten.
Arany ágyából velem ébredt,
bambulva, velem csodálta a szépet.

Álmos pillanatban, apró sugarakban,
fürdött meg a harmat, s búcsúzott.
De én érzem, hogy apró világában,
gyönyör az amit bennem hagyott.

A szerelem nem adja fel, s álmodik
édes madár dalba, bele ...