Naplemente súlya alatt borul be a határ lelkembe.
De csipke virágait kínálja csak a tél derengve.
Lecsillámló fény minden, amit még remél.
Szívemmel írom szádra nevét,
mégis ellepte a feledés,
szerelmünket hogy hívták rég:
Ártatlan vagy csak egyszerűen szép.

Lépj álmod mezejére
s járd végig az utad,
míg elméd friss,s utat mutat.
A szeretet már él,
szerelmed már ragyog,
te vagy akin ez érzelem
nagy vitorlát bontott.
Merd tudtára hozni,
érzéseid tárd ki.
hidd el viszonzásra talál,
ne cáfoljon senki.
Az irigység,a harag
mi körül vesz téged,
de eztán előtör
rejtekedből a ...

Az érzések a régiek,
Csak az idő és a hely más.
Mégis hiszem, hogy ez igaz.
Valós érzésekre vágyom,
S nem látszat szerelemre!
Hiszem, hogy végre az áll előttem,
Ki vágyaim megérti.
A cél miért küzdünk,
Más okok miatt, mégis hasonló.
Benne megvan, mi belőlem hiányzik.
S mégis hasonló érzések
Összekötnek minket,
Még ...

Hagytalak volna magamnak, a ki nem mondott gondolatnak,

titkok rejtekén tündökölő egyetlen kis csillagnak.

Akkor most tudhatnám, s rajtam kívül senki más, hogy

milyen jó érzés is ábrándozva várni Rád.


Tudhatnám, hogy lelkemben csillogsz, mint gyémánt,

hangod selyme, akár egy lágy halk melódia,

s mikor meghallom ...

A Népköztársaság útját csoszogom éjjenként.
Magányom hordom a holdfényben szégyenként.
Egyik éjjel szembe jött velem sugaras szempárod,
(S úgy hallottam) - bársonyos hangodon nevemet kiáltod.

Üres volt a járda, nem jött ott senki.
A Főváros ilyenkor, - már lefeküdt szunnyadni!
(Mégis úgy láttam) - kitárt karokkal vidáman röpülsz ...

Amikor könny szökik a szemedbe...



Drága egyetlenem, bevallom neked,
olykor én minden ok nélkül riadtnak
s magányosnak érzem magam melletted,
de mindig feldob egy forró éjszaka

avagy egy mélyérzelmű beszélgetés
veled, mert te bátorítóan fogod
a kezem, nem nyom a tökéletesség
súlya sem - nincs félelmem, mert ...