Tüzes, sajgó seb vagyok, égek,
Kínoz a fény és kínoz a harmat,
Téged akarlak, eljöttem érted,
Több kínra vágyom: téged akarlak.

Lángod lobogjon izzva, fehéren,
Fájnak a csókok, fájnak a vágyak,
Te vagy a kínom, gyehennám nékem,
Nagyon kivánlak, nagyon kivánlak.

Vágy szaggatott föl, csók vérezett meg,
Seb vagyok, tüzes, ...

Áldott csodáknak
Tükre a szemed,
Mert engem nézett.
Te vagy a bölcse,
Mesterasszonya
Az ölelésnek.
Áldott ezerszer
Az asszonyságod,
Mert engem nézett,
Mert engem látott.
S mert nagyon szeretsz:
Nagyon szeretlek
S mert engem szeretsz:
Te vagy az Asszony,
Te vagy a legszebb.

Csak hogy te élhess az életemmel fizetnék,
meghalnék érted és a másvilágról figyelnék.
Vigyáznék rád hisz önzetlenül szeretlek.
Néha nem igy tűnik ezért kérlek ne vess meg!

Lelkem összetörted, könny csillog a szememben.
Mindenhol téged kereslek csak téged szerelmem.
Hiányzik nevetésed, érintésed, az egész létezésed.
Itthagytál, s el kell fogadnom ítéleted.
Ítélet velem szemben, s velünk...
Hiszen ezekután együtt már sosem lehetünk.

Jól érzem magam, ha Veled vagyok nagyon,
Egy érzés járja át testem és én csendben hagyom!
De ha szemedbe nézek én, nem jönnek szavak,
Tudom el kéne mondanom mégis visszafogom magam!
Arra várok tán, Te mond azt nekem,
Hogy nem tudsz már tovább így élni nélkülem!
Nem jutunk talán már egyről a kettőre,
Ha nem mondjuk a másiknak meg mit akarunk ...

Kérdezd: szeretlek-e? s megmondom én, hogy
Szeretlek, mert ezt mondhatom;
De oh ne kérdezd: mennyire szeretlek?
Mert én azt magam sem tudom!
Azt tudni csak, hogy mély a tengerszem,
De milyen mély? nem tudja senki sem.

Mondhatnék esküt, hosszu és nagy esküt,
Az ég felé tartván kezem,
Hogy szívem minden dobbanása érted
És egyedűl ...