Ámor múlattába
Egy sisak aljába
Nefelejcset űltetett,

Kit saját kezével,
Az élet ízével
Nyájasan öntözgetett.

Lám, a kedves Hébe
A bajnok szívébe
Mely hatalmat vehetett.

I.

- Holtodiglan... holtomiglan.
Oh! ez nékem mind kevés:
Üldöző rém álmaimban
E hitszegő esküvés.
A szerelem egy s örök,
Nem födi el néma rög;
Ketté a halál sem vágja:
Átalér az más világba.
A szerelem -
Nem az a maroknyi föld,
Mellyel a hüség, adója
Végső szakmányát lerója,
Eldobván a koporsóra;
Nem ...

Haja, haja, hagyma-haja,
Sír a leány: mi a baja?
Kicsi a lyány mint egy bögre:
Nagy szerelem teszi tönkre.

\'Veszett is vón' hagyma földbe':
Nem könnyezne szemem tőle!
Veszett vón' az úrfi Pesten:
Nem verne így az úristen!\'

Ült a lyányka boldogan tünődve
Sziklaparton a tenger fölött,
És akit várt, akiről tünődék,
Kedvesének koszorút kötött.

Átellenben kelt az esti csillag,
De a tenger nem gondolt vele;
A9 leányra nézett kék szemével,
S így sohajta hullámkebele:

\'Oh mi szép vagy, oh miként szeretlek!
Jőj le, ha van benned irgalom,
Jőj s ...

Költői ábránd volt, mit eddig érzék,
Költői ábránd és nem szerelem.
Mert meggyógyult e szív, amely úgy vérzék,
És nem maradt a sebnek helye sem.
Ha szerelem lett volna keblem hullámzása,
Időknek multával sem nyúgodt volna el.
Vad ár e szenvedély; amerre medrét ássa,
Sodor magával s végre belehalni kell.

Most értem én csak e ...

Ismerős az út,
A park,
A járda és a pad.

Már voltam itt,
Időztem is.
De akkor más volt...
Más volt a nap,
Az emberek,
A gyerekek.
Más színe volt a fűnek,
A falevélnek,
És a könnynek...
Igen a könnyek,
Azok is mások voltak,
De a pad...
A pad, az ugyanaz.

Akkor mindent utáltam:
Az emberek álarcát, ...