Ébredni veled, érezni téged,
oly csodálatos e érzés,
Amitől szebb a világ, jobb az élet,
Ami kell az lehet minden,
élni veled és megosztani magam,
mert, szeretlek ma és még jobban holnap.

Te vagy a szívemben a vér
Ami az ereimben zenél
Mindig valakiért
Te vagy a hajnali fény
Ami egy hideg helyen elér
Követlek valamiért
Te vagy a testemen a szárny
Amikor utolér a vágy
Szállni valahová
Te vagy az éjjeli ágy
Amin egy fehér holló vigyáz rám
Ha valami bánt

Az elveszíthetetlent markolássza!
Egész szive a tenyerében lüktet,
oly egyetlen egy kezében a kő,
és vele ő is olyan egyedül lett.

Nem szabadul már soha többé tőle.
A víznek fordul, messze elhajítja.
Hangot sem ad a néma szakítás,
egy egész tenger zúgja mégis vissza

A szerelembe - mondják -
belehal, aki él.
De úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér

Szeretném egyszer elfeledni Véled,
amit te juttattál eszembe,
s érezni forró közelséged,
amely elér a végtelenbe.

Szívemben, mint lágy szellő
Végigsimít édes létezésed,
S beköszönt, mint éledező tájnak
Minden olvadó szegletéhez...