Csak egy lány meg egy fiú - a dicső
győzelmi krónika,
az semmivé lesz, de az ő
történetük soha.

Ha majd remegő ittlétem után becsukta kemény kapuját a jelen,
a szomszéd szól-e, ha május rezgő szárnya kikelt,
víg zöld levelekkel hamvas, mint mikor az új selyem:
\'Ő olyan ember volt, aki erre figyelt\'?

Nem titkolom, hogy gyengébb vagyok annál,
kit vak bizalmad remélt támaszul,
és nem szeretném, ha vaknak maradnál,
s nem látnád: szegény fejem rád szorul.
Hát láss olyannak, amilyen valóban
vagyok. Nem én hazudtam, ha szemed
csak a részt látta bennem, és a jóban,
mely részem, ismerni vélt engemet...
Nem biztatlak, hogy próbáld ...

Szerelmem nem jutott idő
túl gyors volt és túl perzselő
Bocsánatod most úgy kívánom
mint vigaszt csúfos nászi ágyon
mikor nem lettél asszonyom

Arcod keresem a naplementében,
amit máshonnan látunk, te meg én.
Neked az óceánról ragyog vissza,
nekem a fák közt szűrődik át a fény.

Arcod keresem a csillagok közt,
amit együtt nézünk talán.
A csillagokkal beszélek, és közben
akaratlanul is, meg-megérint a magány.

Arcod keresem az arcok közt, megtörve már,
és e keresés ...

Majd jött a sóhaj mély, heves foka,
Lopták mohón egymás tekintetét,
Kigyúlt az arc, bár semmi indoka.