Szeretnék írni egy verset neked,
olyan szépet, mint te magad.
De csillagtalan, bús kinn az este,
Fagyos köd lepi arcodat.

Csak hűn figyelem e gyászos semmit,
szívemre fájón bűn omol.
Szemeid szép szerelme, mennyei
lángja, hol jár ha álmodom?

Talán őszirózsás kertek mélyén,
ott, hol csendes dal illatoz?
Vagy felhők bársonyán ...

Ha a szót keresem, az úgy megvan,
Lágyan kimondva, nem szaggatottan.
Ha az érzést? Félelemmel kevert a vágy,
Egy lélegzetre acélos, s valahogy olyan lágy.
Fákat tördelő, kicsavaró vad vihar,
Folyóparton csendesen virágzó juhar.
Impérium a gyengeségben,
Aranyfény a láthatásnak szürkületben,
Hűst adó árnyék a pusztán.
S miként a ...

Ne is kutasd
Ez egy másik hely
Nélküledvilág
Másképp járó idő
Más a fény az ablakon.

Dalok marják belülről
A rádiót arctalan
Tv-k suttognak
Meztelen hegyekről
Látlak dombok között.

Kihulló fogakként
Zörögnek az órák
A föld felé fordított
Tenyérrel keresik
Meztelen talpad nyomait.

Eső utáni ...

Látlak álmaimban
Hangod hallom szüntelen
Hiányzol minden pillanatban
Úgy szeretlek édesem.

Ha nem látom arcodat
Könny hullik szemeimből,
S ha nem hallom hangodat
Vér csordul ki szívemből.

A veled töltött percek
Szépek mint egy rózsa,
Kívánom hogy itt légy
Legalább egy csókra.

Szemeid szép ragyogása
Holdfény ...

Még többre vágynék,
ha volna a mennybolt minden csillagával,
a világ minden gazdagságával,
de beérném a föld legkisebb zugával,
ha ő az enyém volna!

Csak szeretni akarlak, csendben nyugalomban.
Érezni akarlak, féltőn karjaimban.
Hozzád bújni, elmondani örömöm, bánatom.
Megsúgni azt, te vagy a holnapom.
Már nem számít a tegnapnak sötétlő nyomora.
Jelenünk van, a múlt már ostoba.
Beteg szívem, erőre kap mézszínű szerelmedben.
Nem félek, életem kezedben.
Csak szeretni akarlak, lelkedbe ...