Hírklikk.hu

Szuhanics Albert

Szuhanics Albert
Szuhanics Albert
(70 éves, férfi)
Az interneten jelen vagyok verseimmel már 2006 óta. Sok művem született már, folyamatosan töltögetem a Poema.hu lapjára is. Minden témában szeretek írni, így legalább gondoskodok a változatosságról.

Szuhanics Albert által beküldött versek

132 
Egy régi dal, mit fülünkbe
dúdol az őszi szél.
omló falon, fázós erdőn,
bús könnyek közt mesél.

Az elmúlásnak hangjai,
oly messze szállanak.
Lelkeink remegnek bele,
mint omló várfalak.

Ó boldog nyár, mely elenyész
avarba bukva el.
A fákra vár bús szenvedés,
mit jeges szél lehel.

Esőnek, dérnek könnyei,
sötét köd ...
Olvasták: 449
Részletek
Az Ön versének a helye...
132 
Fehér virágok,
fekete fátyol...,
egyetlen képem
arról a lányról...

Fekete kesztyű
fehér kacsókon,
azon a fotón
ott ég a csókom...

Tengerre szállt ő,
a napok telnek,
nagy hajó hozza,
őt..., s a szerelmet...

Futnak a habok,
földre lép újra,
tíz kecses ujját
hajamba túrja...

Könnyes szemével
szemembe néz ...
Olvasták: 486
Részletek
221 
Nem kellemes ez az éj,
a kiscicád nagyon fél!
A jégeső elkapott,
haza menni nem tudok!

Az ajtó pár lépés csak,
itt vagyok a fa alatt.
Nem juthatok mégsem át,
a jégeső fejbe vág!

A bundácskám elázna,
a kiscicád megfázna.
Már hiányolsz remélem
gazdám, szaladj ki értem!

A villámok cikáznak,
fent az égen cicáznak.
Már ...
Olvasták: 798
Részletek
118 
Süt a nap és fúj a szél,
Izabella útra kél.
Olyan hűvös még e hely,
meg ne fázz, szép Izabell`!

Tavaszt hordoz illatod,
s ha én hozzád bújhatok,
nem remegek már tovább,
kivirulok, mint a fák.

Nézd a rétet, Izabell`,
mennyi friss virágkehely!
Tavasz-fohász már imánk,
száz tulipán vár miránk.

Haloványzöld fűz ...
Olvasták: 403
Részletek
106 
Minden virágnak van egy tündére,
illatfátyolban rejtezik képe,
lila ruhában egy szép hölgy lebben,
lépdel kis kellem - s bájfellegekben.

Ímé a tündér, kié a rózsa,
illat a háza, s ő a lakója,
őt sosem látod, hiába nézed,
de minden szálban illatát érzed.

Debrecen, 2015. január 26.
Olvasták: 359
Részletek
132 
Neked mondom el,
hogy néha félek én,
nem felel a csend,
hiába kérdeném.

Minden téged vár,
hisz senki nem lehet
a te helyeden,
míg itt leszek veled.

Megsúgom neked,
hogy néha sírok is,
olyan vagy nekem,
mint fáknak április.

Friss szellő, ha fúj,
a hangod hallom én,
megdobban szívem,
s reményem újra él!

Egy az ...
Olvasták: 642
Részletek
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére