Csilingel a hajnal
Húsvét napjára,
hímes tojás bujkál
a lányok markában.

Ibolya meg nárcisz,
mind ilyenkor nyílik,
locsoló legénynek
gomblyukába illik.

Füstölt sonka illata
levegőben lengedez,
áldottan jó ízű
Megváltónk ünnepe.

Tavaszi napsugár
olyan szépen ragyog,
arannyal hinti be
ezt az áldott ...

Azt álmodtam,holnap
szebb nap virrad rám,
tele hassal ül
rajtam a boldogság.

Szép álom volt,
de mily rossz az ébredés,
kopog a fájdalom,
vihog a szenvedés.

Sovány jövő,
üres kondér hiteget,
felbukott sorsom
szemembe integet.

Ólomfelhő tapos,
esély sincs élni,
könnyzápor szaladgál
arcomon végig.

Szeme tükrében lelke
hamis vágyai lépdelt,
rózsaszín szavaiban
angyali mámor égett.
Édes,hazug csókjai
mélyen ivódtak belém,
remegve rezdült szívem,
lehullott lábai elé.

Bilincsbe zárt eszem,
ne hagyj többé cserben,
ne hagyj többé tövist
szúrni a szívembe!
Jó dallamra rezdülj,
ne hamis zenére,
hű virágot ...

Fejemre hullt őszi idő,
hajamra ezüstöt szórtál,
ekéddel bőröm szántod,
szemembe könnyeket loptál.
Pedig még nyárról álmodom,
lelkem még virággal teli,
ha könnyesek is szemeim,
csakis a szerelem teszi.
Izzó hevétől szívemben
a piros rózsa még kinőtt,
de ezt ne kívánd,nem adom,
ó,hervasztó őszi idő!

Őszi tájat karcol
szívemre a bánat,
tarka színű álmok
immár tova szállnak.
Elfárad a parázs,
dér könnye öntözi,
csipke takaróját
dermesztőn rászövi.
Szürkeség vesz körül,
elhaló remények,
őszi tájjal én is
megpihenni térek.

Megpihenni térek,
ó, mégsem nyughatom,
szememből a könnyem
állandón ...

Bágyadtan néz a nyár,
arcára avar ül,
levetkőzött fákkal
békésen szenderül.

Elcsitul a rigó,
varjú lesz a dalnok,
besurranó Őszanyó
átveszi a lantot.

Zümmögő széllel jön,
fakó napsugárral,
betakar ő mindent
ködös fátyolával.

Szeméből dér pereg,
csipkét ver a tájra,
hófehér ruhát ...