Sötét felhők takarják
létemnek világát,
erős szelek szaggatják
sok kinyílt virágát.

Kegyetlenül elhordják
minden egyes szirmát,
élvezkedve habzsolják
életemnek díját.

Mi lesz így velem
édes Istenem?
Kérlek fogd a kezem,
ne legyek hittelen!

Segíts cipelni
kínoknak kínját,
ne hagyd hogy ...

Felhőket hord a tavaszi szél,
hitünknek hangja halkan zenél.
Csendben hirdeti jöttét Húsvétnak,
hulló bilincsét Jézus Krisztusnak.

Életre kelt szeretet hírnöke,
költözz örökre gyarló szívünkbe!
Hintsd bele újra lelkednek magját,
változtasd jóvá gonosznak sarját!

Fényárban táncolj tavaszi szél,
hitünknek hangja vígan ...

Napfény arany zápora
fénylőn nevet a tájra,
Földnek ajka gyönyörtől
nyílik e csókos nászra.

Felhevülő ölében
fogan az új születés,
csordultig töltve kéjjel
az elbűvölt ébredést.

Lázban égő természet,
nyiss ujjongó létet,
szülj békét,szeretetet,
vetélj el minden vétket!

Fáradt kezed simogatva
csak az jut eszembe:
-Mennyit ölelt,cirógatott,
könnyet csalt szemembe.

Könnyet csalt a szerelmemből,
gyönggyé váló könnyet,
olyat mitől a gyémánt se
érhet nála többet.

Nem érhet,mert Tőled kaptam,
szerelmeddel nyújtottad át nekem,
megőrzöm én akkor is majd,
ha ez a könny csak fájdalmat ...

Télnek múlása életet szül,
pacsirta hangja dalra csendül.
Napsugár játszik,vígan perdül,
lelkétől a táj díszbe zsendül.

Üde zöld ruhát kap,harmattól ragyogót,
mezítelen fákra rügyeket,pattogót.
Újjáéled minden,minden mi szunnyadó,
ölükbe olvadva pihen le Hóanyó.

Örök szerelem izzik szívemben,
tüzétől testem forró és ledér,
napfény se ragyoghat hevesebben,
mint szemeim,ha kezed hozzám ér.

Csókjaid ízét ajkamon érzem,
mézédes benne a dús szenvedély,
Te maradsz nekem létem végzete,
bármerre vigyen a bús messzeség.