Hírklikk.hu

Bartha Dominika Dalma

Bartha Dominika Dalma
Bartha Dominika Dalma
(2024 éves, )

Bartha Dominika Dalma által beküldött versek

117 

Amikor téged minden bánt - nekem ez annyira fáj,
Csókjaimmal törlöm patakzó könnyed - ne sírjál!
Kedvesem kérlek, nyugodj meg már - nekem is rossz lehet.
Mondd el mi lelt, hiszen te vagy az életem, végzetem.

Miért van itt ármány? Ne higgy a cselszövés szavának,
Tehozzád nem való, mert az álnok, hazug gondolat.
Ne véljed, ne hidd, mert ...
Olvasták: 528
Részletek
Az Ön versének a helye...
115 

Szeress engem jóságos szíveddel,
Szeress tiszta, szépséges lelkeddel.
Simogass áldást hozó kezeddel,
Szédíts csak el forró szerelmeddel.

Ölelj mindig kéjt súgó daloddal,
A hűséges játszi két karoddal,
Melyekkel magadhoz ölelsz engem.
Soha ne hagyj el, meg ne tedd velem.

Mindörökre szíved rabja legyek,
Leköt csengő zenéje ...
Olvasták: 585
Részletek
139 

Mom I say thank you for it to you gave birth to me.
Thank you, because raised, that a man was from me.
I say thank you for mit because you lodged a protest always in the summer, a winter,
You were careful with tenderness in order for trouble not to ripen.

I am here in myself, far from you in distance,
But I feel your proximity, your concern, your attention.
I ...
Olvasták: 668
Részletek
127 

Mama köszönöm Neked, mert életet adtál nekem.
Köszönöm, mert felneveltél, hogy ember lett belőlem.
Köszönöm azt is, mert mindig óvtál a nyárban, télben,
Féltő gonddal vigyáztál, hogy engemet baj ne érjen,

Itt vagyok magamban, Tőled távoli messzeségben.
Ámde közelséged, aggodalmad-figyelmed érzem.
Hálát adok Istennek, mert nekem Te, ...
Olvasták: 724
Részletek
119 

Hull a pelyhes hó, szürke még az Ég,
Csend van mindenütt, a tál is alélt.
Szívünk úgy örül, és lelkünk remél,
Úr-Jézus születése éjjelén.

Közeleg, jő a történelmi nap,
Csillagok bújnak elő az Égen,
Szebben csillognak ők is, mint régen.
Tündöklőn ragyognak, nem pislognak.

Várakozás az emberek arcán
Öröm, - ...
Olvasták: 537
Részletek
109 
Itt van a tél, átadta langyos helyét a sokszínű ősz,
A zöld lombú fa, és egy bokor, - meztelenre vetkőzött.
Lehullatták sárgult levelüket, bizony nem védenek,
Rejteket sem nyújtanak a buja, titkos szerelemnek.

Zöldellő, tömör lombjaikkal a fák sem bólogatnak,
És a lombtalan tar, szürkén sűrű bokrok sem suttognak.
Nem bújhatnak egymáshoz ...
Olvasták: 477
Részletek
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére