Megteremted magadnak,
hogy mindig egyedül lehess,
mégis fáj, hogy csak te vagy
aki látod önmagad.

Az emberek, egy másik
világ részei csupán.
Te ezt nem értheted,
csak ássad vermedet.

Te vágytál erre, neked
kellett a csend,
de mutasd fel hol az alkotás?
Vagy hol van bármi más?

Mid maradt? mit büszkén
adnál a ...

Az életem adnám
egy mosolyodért,
a szívem a hazád,
s ha odaért,
az a vágy amitől a szíved dobban,
én új útra lelnék a csillagokban.

Könnyeimből épített patak,
szigetekké lett üres szavak
hada, melyek már nem hoznak haza,
már farkasként üvölt az éjszaka.

Hirtelen sötét arcomhoz ér,
felzúg egy sikoly – ...

Ugye emlékszel még a szép napokra?
Ahogy észre sem vettük, hogy habokban
lépkedünk
ez volt az életünk.

Most kezed kezemben,
s ülünk egy veremben,
nincstelen
és dicstelen.

Nem ezt álmodtam meg neked,
nem én szőttem ily terveket,
már messze kéne járnunk
vagy csak maradnunk

ott hol lennünk kéne,
s nem a ...

Kinek az ideje jött el ma?
Kinek kell ma meghalnia?
Kinek törnek össze most álmai?
Vajon hányan fognak érte könnyezni?

Nem akart ő örökké élni,
nem akart a haláltól félni,
de hogy ilyen hamar el fogja érni…
most már örökre akar élni!

Most úgy érintene rózsaszirmot,
megőrizne minden titkot.
Megölelne minden ...

Decemberi álom, hótenger,
most oly tiszta minden mosoly.
Boldog minden hóember,
melyek körül annyi gyerek bujdokol.

Mindent elárulnak a csillogó szemek,
a szeretet a szívekbe költözött.
Hegyet – völgyet fednek most hópelyhek,
a világ boldogságba öltözött.

Minden száj éhes az asztal körül,
a bejgli illata a családot ...